19. Az est

Na meghoztam én az első részt, nem sok befolyásom lesz a dologba. Rebi várhatóan karácsony előtt jön vissza, akkor személyesen kapjátok majd a részeket tőle :) Na szépjóestét mindenkinek és jó szórakoást.

Kingu.

Az ablakban ültem, és gondolkoztam, miközben az esőcseppeket figyeltem, ahogy legördülnek a hideg üvegen. Vörösre sírtam a szemeimet, Zayn pedig akármennyire is próbált, nem bírt megvigasztalni. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Átvertnek, kihasználtnak és megalázottnak éreztem magam. Rettenetesen éreztem magam. A bepárásodott üvegre különböző formákat mázoltam. Az egyik egy szív volt, melyet középen elválasztottam egy hullámos vonallal, az egyik felébe azt írtam, hogy Zayn, a másikba pedig azt, hogy Amber. Aláírtam, hogy örökké. Jelenleg tényleg így éreztem. Annyira szeretem. Rettenetesen sokat köszönhetek neki. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Valószínűleg már fellógattam volna magam, vagy hasonlók. Ő ad nekem erőt, még akkor is, ha ez most nem látszik. És sohasem nyüstöl, amiért szarul érzem magam. Egyszerűen csendben figyel és megért.
Elegem lett az önsajnálatból, de leginkább abból, hogy ezt Zaynre is ráhúzom. Szemmel láthatóan neki is nyomi lett a kedve, és ezt nagyon nem akartam. Én akkor érzem magam jól, ha őt mosolyogni látom. Magam elé képzeltem azt az imádni való mosolyát, és belebizsergett a gyomrom. Hogy lehet valakit annyira szeretni, hogy az ő boldogsága fontosabb a sajátodénál?
Felálltam az ablakból, és ahogy a fotelban édesen alvó Zaynre pillantottam egyből mosolyra húzódott a szám. Elhatároztam, hogy nem fogok bömbölni két nyomorék miatt, mikor itt van nekem Ő, és boldoggá akarom tenni. Nem azt akarom, hogy állandóan sírni lásson.
Odamentem hozzá, és gyengéden végigcirógattam az arcát. Fel is ébredt rá, szóval nem aludhatott valami mélyen. Rámosolyogtam, és befészkelődtem mellé nagy nehezen az egy személyes fotelbe. Hozzábújtam, ő pedig magához ölelt és elmosolyodott.
-Jobban vagy? Bocsi, hogy elaludtam itt…
-Ugyan már, ne viccelj. Köszönök mindent! Te vagy az életem értelme. –fúrtam be az arcomat a nyakához és beszívtam az illatát. Ő a hajamba puszilt.
-Sajnálom… -motyogtam.
-Micsodát?
-Hát hogy így elrontottam mindent. Nem akartam, hogy miattam te is szomorú legyél. Annyira imádlak! –nyomtam egy puszit a szájára.
-Én is téged, de ne kérj bocsánatot, mert nem hibáztál.  Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem.
-Mert? –kerekedtek el a szemeim.
-Mert nem tudlak boldoggá tenni.
-Tessék? Ezt meg ki mondta?
-Mióta velem vagy mindig csak sírsz. Sajnálom, komolyan, én esküszöm, nagyon igyekszem!
-Zayn! Ezt most verd ki a fejedből! Tökéletes vagy! Tökéletes, érted?!
Elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, csak mégjobban magához húzott, majd megpuszilt párszor. Összebújva aludtuk el a kanapén.


A minap nagyon izgatottan keltem fel, mert elvileg valamilyen vörös szőnyeges rendezvényre megyünk az Xfaktor döntőseivel, hagy szokjuk. Csomó híresség lesz ott, és fogalmam sincs, hogy viszonyuljak hozzájuk. Félek és izgatottan várom. Az előkészületekkel teljesen elkészültem már, és türelmetlenül toporzékoltam az ajtóban, vártam Zaynt, aki még készülődött. Fura, mert amúgy mindig én készülök el később, most mégis villámgyorsan rendbe szedtem magam és már nagyon vártam, hogy végre indulót fújhassunk.
Nemsokára ez be is következett. Hirtelen azon kaptam magam, hogy kamerák kereszttüzében sétálok Zaynbe karolva a vörös szőnyegen. Odajöttek hozzám és kérdezgettek mindenfélét, többek között azt is, hogy igaz e az, hogy Zaynnek a szerelmünk miatt kellett felhagynia a mentorkodással. Töredelmesen beismertem mindent, minden kérdésre őszintén válaszoltam, de természetesen a magánéletemet kivesézni kívánó kérésekre finom elutasítást adtam. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi van közöttünk Zaynnel, elég ha arról tudnak, hogy járunk. A többi nem rájuk tartozik. Főleg nem olyasmi, hogy miért szakítottam Eric-kel.
Zayn magamra hagyott, hogy beszélgethessek további riporterekkel, illetve az X-faktoros társaimmal is. Éppen felfelé tartottam a terembe, ahol a gyűlés volt, hogy szerezzek magamnak egy pezsgőt, mikor lehajtott fejemnek köszönhetően beleszáguldottam valakibe. Automatikusan csuktam be a szemeimet, és éreztem, hogy végigfolyik valami a testemen a mellemtől egészen a bugyimig. Hófehér, mély hátkivágású miniruha volt rajtam, így elég kellemetlen volt, hogy teljesen átázott a mellemnél.
-Uramisten! Ne haragudj! Sajnálom… ez szörnyen ciki! –magyarázkodott az illető, akire rá sem mertem nézni szégyenemben. Végig magamat bámultam, amint kezdett átlátszani a ruhám. Aztán csak annyit éreztem, hogy rámteríti a zakóját, ami valljuk be, jelen helyzetben remekül jött. Ekkor néztem fel rá, és az hittem azonnal szívrohamot kapok, vagy legalább elájulok. Fekete haj, barna szemek, kigyúrt felsőtest és egy aranyos, szégyellős mosoly. Alig kaptam levegőt, mikor felismertem őt.
-T…T…T…
-Szia. –mosolygott.
-Ú…úristen! –vinnyogtam, mint egy hülye.
-Szóval akkor… Taylor Lautner. –nyújtotta a kezét, amit bőszen pislogva és vigyorogva el is fogadtam. Taylor Lautner… TAYLOR LAUTNER!
-Szia, én Amberlynn Janner vagyok és… jézusom jézusom, ne haragudj! Csak ehhez még hozzá kell szoknom!
-Azt hittem már sikerült. Vagy nem Zayn Malik-kel nyomulsz?
-De igen, de ez akkor is annyira… hogy te, meg a kedvenc filmemből ugrottál ki és…
-Ez tetszik. –nevette el magát. –A kedvenc filmemből ugrottál ki. Hát ez haláli!
-Jó, alkonyat buzi vagyok! Menthetetlenül és egyébként fülig szerelmes voltam a karakteredbe. Edwardot utáltam. –nevettem el magam.
-Tényleg? Pedig általában őt kedvelik és nem Jacob-ot. Mármint szerintem neki nagyobb a rajongótábora.
-Igen, de Jacob sokkal édesebb, nekem Edward valamiért nem…
-Pozitívum. –mosolygott.
-Igen, gondoltam… -mosolyogtam.
-Szóval…
-Igen?
-Megiszunk… valamit?
-Persze, miért ne? Legalább beavathatsz mindenféle kulisszatitokba amiért ekkora fanatikus vagyok.
-Hát sajnos nem tehetem. –torpant meg felém fordulva.
-Ne már!
-Azért valamit elhinthetek, ha szeretnéd. –mosolygott féloldalasan.
-Még jó!
Odamentünk az asztalokhoz, ahol a pezsgők sorakoztak. Elég sokat iszogattunk a löttyökből, aminek az lett a következménye, hogy kissé becsíptem.
 -Hoppá hoppá… Hogy itt valaki milyen szép! És milyen jókedvű. –Mosolygott a képembe.. mi? Justin Bieber vigyorog a fejembe…
-Egy kicsit becsípett. –nevetett Taylor.
-Kivel jöttél, gyönyörűm? –emelte fel a tekintetemet az államnál fogva gyengéden, és közel lépett hozzám.
-Hmmm… -mosolyodtam el és az alsó ajkamba haraptam finoman.
-Most öltél meg… -csukta be a szemeit egy pillanatra.
-Hát itt vagy? –állt meg mellettem Zayn, és mire feleszméltem Taylor eltűnt.
-Zayn! –sikkíntottam fel, mire mindenki ránk nézett.
-Úristen Amber te részeg vagy!
-Jajj, Zayn, ez a gyönyörűség a barátnőd?
-Igen…
-Zayn, várnak odabent! –állt meg mellettünk egy nagy darab fickó.
-Légy szíves kísérd haza Ambert, egy kicsit túllőtt a célon.
-Igen is, megyek is haza! –csuklottam egyet, majd elindultam.
-Hazakísérem! –ajánlotta fel Justin., és elindult felém, de Zayn komoly pillantások kíséretében megragadta a karját. Justin erre lemondhatott erről a tervéről, mivel csak az a nagydarab fickó kísért ki az ajtóig, Justin nem…
-Elnézést! –kiabált utánunk valaki, mire a pitbull megfordult, és kiszállt a képből, így végre rálátásom volt a hapsira, aki utánunk kiabált.
-Tay! –mosolyodtam el.
-Hagyja csak, hazaviszem. Magának itt a helye!
-De Zayn azt az utasítást adta…
-Ne aggódjon, beszéltem vele.
-Hát ha maga mondja… -mondta, majd lelépett.
-Szia megint. –mosolyodtam el
-Kellemes meglepetés? Jól kijöttél Justinnal?
-Gyönyörűek a szemei és a bugyimban turkált velük. Felfaltam őt háromszor gondolatban. –nevettem fel. –De Zayn haverja, sose kezdenék ki vele… meg amúgy se… tudom milyen érzés, ha megcsalják az embert. Átéltem. Nem akarok így kibaszni senkivel sem!
-Sajnálom… na gyere, elviszlek! –ölelte át a vállam és a kocsihoz vezetett, amivel jött. Beültem nagy nehezen, és elmakogtam neki, hogy hová megyünk. Nagyon messze laktunk innen, körülbelül 50-60 kilométerre. El is aludtam a hátsó ülésen út közben. Csak arra lettem figyelmes egyszercsak, hogy a kocsi már nem gurul. Aztán hallottam az ajtó nyitódását és, hogy két erős kar felemel. Megkérdezte, hogy hol a kulcsom, talán elmakoghattam neki, nem emlékszem. Valószínűleg így történt, mivel bejutottunk a lakásba. A következő emlékkép az, hogy betakar, homlokon puszil. És utána gondolom elmegy.

Rettenetesen megviselten ébredtem. Szerencsére nem rúgtam be annyira, hogy másnapos legyek, viszont nem sikerült kipihennem magam rendesen. Kialvatlan voltam annak ellenére, hogy negyed egy van. Zayn a fotelben ült és idegesen dobolt a térdén. Épphogy kikeltem az ágyból nekemtámadt.
-Mi volt ez a jelenet Justinnal?
-Neked is jóreggelt kicsim. Milyen jelenet?
-Majdnem lesmárolt ott dörgölőztél hozzá! –emelte meg a hangját.
-Ne ordítozz már, nem volt semmi! Én be voltam rúgva, ő meg hülyeségből elkezdett heccelni, ennyi az egész! Különben is Taylorral voltam!
-Ja, sikerült egy rendes kis háremet beszerezned, örülök!
-Rohadt igazságtalan vagy! Megyek és megfürdök addig dühöngd ki magad, jó? –mentem el mellette és magamra csaptam a fürdőajtót. Elfordítottam a kulcsot, majd megengedtem a vizet, ami alá perceken belül beálltam…