Sok sok látogatót!!!

http://unionjgirlz.blogspot.hu/

UnionJ-s blog! :)

19. Az est

Na meghoztam én az első részt, nem sok befolyásom lesz a dologba. Rebi várhatóan karácsony előtt jön vissza, akkor személyesen kapjátok majd a részeket tőle :) Na szépjóestét mindenkinek és jó szórakoást.

Kingu.

Az ablakban ültem, és gondolkoztam, miközben az esőcseppeket figyeltem, ahogy legördülnek a hideg üvegen. Vörösre sírtam a szemeimet, Zayn pedig akármennyire is próbált, nem bírt megvigasztalni. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Átvertnek, kihasználtnak és megalázottnak éreztem magam. Rettenetesen éreztem magam. A bepárásodott üvegre különböző formákat mázoltam. Az egyik egy szív volt, melyet középen elválasztottam egy hullámos vonallal, az egyik felébe azt írtam, hogy Zayn, a másikba pedig azt, hogy Amber. Aláírtam, hogy örökké. Jelenleg tényleg így éreztem. Annyira szeretem. Rettenetesen sokat köszönhetek neki. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Valószínűleg már fellógattam volna magam, vagy hasonlók. Ő ad nekem erőt, még akkor is, ha ez most nem látszik. És sohasem nyüstöl, amiért szarul érzem magam. Egyszerűen csendben figyel és megért.
Elegem lett az önsajnálatból, de leginkább abból, hogy ezt Zaynre is ráhúzom. Szemmel láthatóan neki is nyomi lett a kedve, és ezt nagyon nem akartam. Én akkor érzem magam jól, ha őt mosolyogni látom. Magam elé képzeltem azt az imádni való mosolyát, és belebizsergett a gyomrom. Hogy lehet valakit annyira szeretni, hogy az ő boldogsága fontosabb a sajátodénál?
Felálltam az ablakból, és ahogy a fotelban édesen alvó Zaynre pillantottam egyből mosolyra húzódott a szám. Elhatároztam, hogy nem fogok bömbölni két nyomorék miatt, mikor itt van nekem Ő, és boldoggá akarom tenni. Nem azt akarom, hogy állandóan sírni lásson.
Odamentem hozzá, és gyengéden végigcirógattam az arcát. Fel is ébredt rá, szóval nem aludhatott valami mélyen. Rámosolyogtam, és befészkelődtem mellé nagy nehezen az egy személyes fotelbe. Hozzábújtam, ő pedig magához ölelt és elmosolyodott.
-Jobban vagy? Bocsi, hogy elaludtam itt…
-Ugyan már, ne viccelj. Köszönök mindent! Te vagy az életem értelme. –fúrtam be az arcomat a nyakához és beszívtam az illatát. Ő a hajamba puszilt.
-Sajnálom… -motyogtam.
-Micsodát?
-Hát hogy így elrontottam mindent. Nem akartam, hogy miattam te is szomorú legyél. Annyira imádlak! –nyomtam egy puszit a szájára.
-Én is téged, de ne kérj bocsánatot, mert nem hibáztál.  Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem.
-Mert? –kerekedtek el a szemeim.
-Mert nem tudlak boldoggá tenni.
-Tessék? Ezt meg ki mondta?
-Mióta velem vagy mindig csak sírsz. Sajnálom, komolyan, én esküszöm, nagyon igyekszem!
-Zayn! Ezt most verd ki a fejedből! Tökéletes vagy! Tökéletes, érted?!
Elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, csak mégjobban magához húzott, majd megpuszilt párszor. Összebújva aludtuk el a kanapén.


A minap nagyon izgatottan keltem fel, mert elvileg valamilyen vörös szőnyeges rendezvényre megyünk az Xfaktor döntőseivel, hagy szokjuk. Csomó híresség lesz ott, és fogalmam sincs, hogy viszonyuljak hozzájuk. Félek és izgatottan várom. Az előkészületekkel teljesen elkészültem már, és türelmetlenül toporzékoltam az ajtóban, vártam Zaynt, aki még készülődött. Fura, mert amúgy mindig én készülök el később, most mégis villámgyorsan rendbe szedtem magam és már nagyon vártam, hogy végre indulót fújhassunk.
Nemsokára ez be is következett. Hirtelen azon kaptam magam, hogy kamerák kereszttüzében sétálok Zaynbe karolva a vörös szőnyegen. Odajöttek hozzám és kérdezgettek mindenfélét, többek között azt is, hogy igaz e az, hogy Zaynnek a szerelmünk miatt kellett felhagynia a mentorkodással. Töredelmesen beismertem mindent, minden kérdésre őszintén válaszoltam, de természetesen a magánéletemet kivesézni kívánó kérésekre finom elutasítást adtam. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi van közöttünk Zaynnel, elég ha arról tudnak, hogy járunk. A többi nem rájuk tartozik. Főleg nem olyasmi, hogy miért szakítottam Eric-kel.
Zayn magamra hagyott, hogy beszélgethessek további riporterekkel, illetve az X-faktoros társaimmal is. Éppen felfelé tartottam a terembe, ahol a gyűlés volt, hogy szerezzek magamnak egy pezsgőt, mikor lehajtott fejemnek köszönhetően beleszáguldottam valakibe. Automatikusan csuktam be a szemeimet, és éreztem, hogy végigfolyik valami a testemen a mellemtől egészen a bugyimig. Hófehér, mély hátkivágású miniruha volt rajtam, így elég kellemetlen volt, hogy teljesen átázott a mellemnél.
-Uramisten! Ne haragudj! Sajnálom… ez szörnyen ciki! –magyarázkodott az illető, akire rá sem mertem nézni szégyenemben. Végig magamat bámultam, amint kezdett átlátszani a ruhám. Aztán csak annyit éreztem, hogy rámteríti a zakóját, ami valljuk be, jelen helyzetben remekül jött. Ekkor néztem fel rá, és az hittem azonnal szívrohamot kapok, vagy legalább elájulok. Fekete haj, barna szemek, kigyúrt felsőtest és egy aranyos, szégyellős mosoly. Alig kaptam levegőt, mikor felismertem őt.
-T…T…T…
-Szia. –mosolygott.
-Ú…úristen! –vinnyogtam, mint egy hülye.
-Szóval akkor… Taylor Lautner. –nyújtotta a kezét, amit bőszen pislogva és vigyorogva el is fogadtam. Taylor Lautner… TAYLOR LAUTNER!
-Szia, én Amberlynn Janner vagyok és… jézusom jézusom, ne haragudj! Csak ehhez még hozzá kell szoknom!
-Azt hittem már sikerült. Vagy nem Zayn Malik-kel nyomulsz?
-De igen, de ez akkor is annyira… hogy te, meg a kedvenc filmemből ugrottál ki és…
-Ez tetszik. –nevette el magát. –A kedvenc filmemből ugrottál ki. Hát ez haláli!
-Jó, alkonyat buzi vagyok! Menthetetlenül és egyébként fülig szerelmes voltam a karakteredbe. Edwardot utáltam. –nevettem el magam.
-Tényleg? Pedig általában őt kedvelik és nem Jacob-ot. Mármint szerintem neki nagyobb a rajongótábora.
-Igen, de Jacob sokkal édesebb, nekem Edward valamiért nem…
-Pozitívum. –mosolygott.
-Igen, gondoltam… -mosolyogtam.
-Szóval…
-Igen?
-Megiszunk… valamit?
-Persze, miért ne? Legalább beavathatsz mindenféle kulisszatitokba amiért ekkora fanatikus vagyok.
-Hát sajnos nem tehetem. –torpant meg felém fordulva.
-Ne már!
-Azért valamit elhinthetek, ha szeretnéd. –mosolygott féloldalasan.
-Még jó!
Odamentünk az asztalokhoz, ahol a pezsgők sorakoztak. Elég sokat iszogattunk a löttyökből, aminek az lett a következménye, hogy kissé becsíptem.
 -Hoppá hoppá… Hogy itt valaki milyen szép! És milyen jókedvű. –Mosolygott a képembe.. mi? Justin Bieber vigyorog a fejembe…
-Egy kicsit becsípett. –nevetett Taylor.
-Kivel jöttél, gyönyörűm? –emelte fel a tekintetemet az államnál fogva gyengéden, és közel lépett hozzám.
-Hmmm… -mosolyodtam el és az alsó ajkamba haraptam finoman.
-Most öltél meg… -csukta be a szemeit egy pillanatra.
-Hát itt vagy? –állt meg mellettem Zayn, és mire feleszméltem Taylor eltűnt.
-Zayn! –sikkíntottam fel, mire mindenki ránk nézett.
-Úristen Amber te részeg vagy!
-Jajj, Zayn, ez a gyönyörűség a barátnőd?
-Igen…
-Zayn, várnak odabent! –állt meg mellettünk egy nagy darab fickó.
-Légy szíves kísérd haza Ambert, egy kicsit túllőtt a célon.
-Igen is, megyek is haza! –csuklottam egyet, majd elindultam.
-Hazakísérem! –ajánlotta fel Justin., és elindult felém, de Zayn komoly pillantások kíséretében megragadta a karját. Justin erre lemondhatott erről a tervéről, mivel csak az a nagydarab fickó kísért ki az ajtóig, Justin nem…
-Elnézést! –kiabált utánunk valaki, mire a pitbull megfordult, és kiszállt a képből, így végre rálátásom volt a hapsira, aki utánunk kiabált.
-Tay! –mosolyodtam el.
-Hagyja csak, hazaviszem. Magának itt a helye!
-De Zayn azt az utasítást adta…
-Ne aggódjon, beszéltem vele.
-Hát ha maga mondja… -mondta, majd lelépett.
-Szia megint. –mosolyodtam el
-Kellemes meglepetés? Jól kijöttél Justinnal?
-Gyönyörűek a szemei és a bugyimban turkált velük. Felfaltam őt háromszor gondolatban. –nevettem fel. –De Zayn haverja, sose kezdenék ki vele… meg amúgy se… tudom milyen érzés, ha megcsalják az embert. Átéltem. Nem akarok így kibaszni senkivel sem!
-Sajnálom… na gyere, elviszlek! –ölelte át a vállam és a kocsihoz vezetett, amivel jött. Beültem nagy nehezen, és elmakogtam neki, hogy hová megyünk. Nagyon messze laktunk innen, körülbelül 50-60 kilométerre. El is aludtam a hátsó ülésen út közben. Csak arra lettem figyelmes egyszercsak, hogy a kocsi már nem gurul. Aztán hallottam az ajtó nyitódását és, hogy két erős kar felemel. Megkérdezte, hogy hol a kulcsom, talán elmakoghattam neki, nem emlékszem. Valószínűleg így történt, mivel bejutottunk a lakásba. A következő emlékkép az, hogy betakar, homlokon puszil. És utána gondolom elmegy.

Rettenetesen megviselten ébredtem. Szerencsére nem rúgtam be annyira, hogy másnapos legyek, viszont nem sikerült kipihennem magam rendesen. Kialvatlan voltam annak ellenére, hogy negyed egy van. Zayn a fotelben ült és idegesen dobolt a térdén. Épphogy kikeltem az ágyból nekemtámadt.
-Mi volt ez a jelenet Justinnal?
-Neked is jóreggelt kicsim. Milyen jelenet?
-Majdnem lesmárolt ott dörgölőztél hozzá! –emelte meg a hangját.
-Ne ordítozz már, nem volt semmi! Én be voltam rúgva, ő meg hülyeségből elkezdett heccelni, ennyi az egész! Különben is Taylorral voltam!
-Ja, sikerült egy rendes kis háremet beszerezned, örülök!
-Rohadt igazságtalan vagy! Megyek és megfürdök addig dühöngd ki magad, jó? –mentem el mellette és magamra csaptam a fürdőajtót. Elfordítottam a kulcsot, majd megengedtem a vizet, ami alá perceken belül beálltam…

Kingu

Hát izéke :) Szóval Rebóka egy kis időre elutazott (nyelvtanulás szempontjából) és van egy pár előre leírt része, amit én fogok feltenni a kérésére (látjátok milyen cuki, elutazik és még akkor is gondol rátok), amíg vissza nem érkezik az utazásából. Viszont én szeretném, hogy legyen tétje a dolognak, szóval csak akkor fogok feltenni új részt, ha minimum 6 komment összejön egy bejegyzés alá sorrynotsorry, ha már dolgozik vele, legalább becsüljétek meg egy komival, köszönöm! :)

Egyébként a nevem Kinga :D

18. Melody

Sziasztok,  meg ne kérdezzétek miért nem tettem még fel, mert ez a rész már 5 napja kész van:O lehet h azért nem raktam fel mert kicsit rövid, de ez így is maradt... :/ Azért jó olvasást:)  

-Te?
-Figyelj, Amber… lenne pár dolog, amit megbeszélhetnénk!
-Majd a beszélőn fogunk beszélgetni, mert tuti börtönbe csuknak ha nem takarodsz el innen! –toltam kifelé az ajtón.
-Amber… sajnálom, rendben?
-Takarodj innen Melody, vagy nem felelek magamért!
-De már szakítottatok Eric-kel, nem?
-Igen? De mikor te elkezdtél kavarni vele még együtt voltunk.
-De az már régen volt!
-És? Ez mentség arra, hogy egy ribanc vagy? Takarodj el innen!
-Kérlek hallgass meg, nagyon nagy bajban vagyok!
-Majd Eric-kel megoldjátok. Szia! –lendítettem meg az ajtót, mondván hogy becsukom…
-Terhes vagyok, Amber… -erre megálltam az ajtó becsukásával.
-Tessék? –dugtam ki a fejem, hogy szemügyre vehessem őt. Most tűnt csak fel, hogy kerekedik a pocakja… nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Egyszerre undorodtam tőle és sajnáltam őt egyszerre.
-Eric? –bólintott.
-Mikor megtudta kidobott.
-Jellemző. Nem is ő lenne, ha vállalná a felelősséget a tetteiért.
-Nem is ez a nagy baj… csak… nem tudok hová menni. Anyuék nagyon messze laknak és nem ülhetek repülőre az állapotom miatt, viszont hajóval se mehetek, mert tengeri beteg vagyok.
-És miben lehetek a segítségedre?
-Nem tudnál nekem szállást adni?
-Hah… ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
-Már tényleg, csak te maradtál…
-Szóval nem maradt senki.
-Ne mondj ilyet, te nagyon is sokat számítasz!
-Jah, csak akkor voltam egy senki, mikor el kellett szeretni a barátomat… elszereted őt, teherbe esel, aztán van bőr a képeden, hogy idegyere és pofátlanul bekuncsorogj hozzám? Felejtsd el, előbb tolnám magam egy láncfűrész alá! Nekem az nem hiányzik, hogy a mostani barátomra is szemet vess. Szia. –csaptam rá az ajtót.
-Ez nem volt szép… -támasztotta az ajtót Zayn.
-Jesszusom. A frászt hozod rám!
-Akkor sem volt szép! Tényleg azt hallottam a hangján, hogy segítségre szorul. Te meg egyszerűen kitessékelted őt?
-Nem érdekel, hogy milyen segítségre szorul a drága. Elszerette a barátomat. Sohasem fogok neki megbocsátani, és egy kicsit sem érdekel, hogy terhes. Keressen egy albérletet.
-Fordított esetben ő sem segítene rajtad?
-Nem tudom, és nem is érdekel. Megnyomorította az életemet. Egy senkinek éreztem magam. Takarodjon ahová akar. A fattyával együtt.
-Rád sem ismerek, Amber… -csóválta meg a fejét Zayn, majd bement a szobába.
-Ez most komoly? Most komolyan engem hibáztatsz?
-Nem szívem, én nem hibáztatlak. Én csak annyit mondok, hogy nem tennék ki az utcára egy terhes kismamát.
-Nem hiszem el… komolyan nem hiszem el! Te hallod, amit mondasz? Ez a terhes kismama tönkretette az életemet! Tönkretett mindent azzal, hogy nem bírta összecsukva tartani a lábait!
-Megértem, hogy utálod. Nem is azt mondtam, hogy fogadd örökbe a gyerekét, vagy, hogy örökre költöztesd őt ide. Csak hogy pillanatnyi segítséget kellett volna nyújtanod neki. Szerintem ettől lettél volna jobb ember nála. Hogy annak ellenére, hogy egy senki a szemedben, te mégis vagy olyan nagylelkű és nemes, hogy segítséget adsz neki. Úgy is egy nyomorult. Szerinted nem szégyelli magát Annyira mélyre süllyedt, hogy ennél lejjebb már nem lehet…
-Lehet, hogy igazad van. De nem vagyok képes együtt élni egy olyan emberrel, aki mindennap arra emlékeztet, hogy nem voltam elég jó valakinek. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Az csak azért van, mert az a valaki egy idióta volt. Túl jó voltál hozzá. –puszilta meg a homlokomat, majd megölelt.
-Köszönöm. –mosolyodtam el.


-Hallo, tessék?
-Melody… itt Amber. Csak azért hívtalak, mert szeretnék veled beszélni. Hol vagy most?
-A parkban. Tőletek nem messze.
-Gyere fel, légy szíves!
-Máris. Szia.
-Szia.
-Nagyon büszke vagyok rád, Amberlynn!
-Örülök, hogy legalább ennyi haszna van a dolognak. –mosolyodtam el halványan.

-Sziasztok. -lépkedett be bátortalanul az ajtón Melody és szemei egyből megakadtak Zaynen. Szinte a szája is tátva maradt.
-Na most felejtsd el, vagy megbánom, hogy elhívtalak! –ordítottam rá.
-Jó, én csak… megnéztem.
-Rá se merj nézni!
-Jó, vakuljak meg, ha találkozunk?
-Vakulj! Nem érdekel, ő tabu. Értve vagyok?
-Igen persze, persze…
-Szóval költözhetsz…
-Ide hozzád? –csillantak fel a szemei.
-Szó sincs róla. A régi lakásomba. Nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lakni veled. Viszont annyira nyomorult vagy, hogy megsajnáltalak. Költözhetsz, de csak és kizárólag oda.
-Köszönöm! –ölelt meg, de ellöktem magamtól.
-Nekem ne köszönj semmit. Zayn az egyetlen, akinek megköszönheted. Ha ő nem lenne, még mindig hajléktalan lennél.
-Köszönöm szépen, Zayn!
-Nem kell megköszönnöd. Nem miattad beszéltem rá. Undorító amit vele műveltél. Viszont az a szerencsétlen gyerek nem tehet semmiről.
-Hálás vagyok, köszönöm.
-Tessék, itt vannak a kulcsok. Azonfelül, hogy ott laksz nem szeretnélek látni. Sok boldogságot a gyerekhez.
-Köszönöm még egyszer.


Bementem a konyhába, miután Melody elment. Azon elmélkedtem, hogy mekkora szemét ribanc… pedig gyerekkorunk óta ismerjük egymást és mindig nagyon jóban voltunk. Nem értettem egyszerűen, hogy hogy árulhatott el engem ennyire… könnyeim hullottak, miközben a sötét sarok garnitúrán térdeimet felhúzva bámultam ki a kis panellakás ablakain. Egy pohár tea volt a kezemben, de már teljesen kihűlt a sok gondolkodás közben. Egyszercsak meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Letöröltem a könnyeimet, de nem elég gyorsan. Mögém sétált és gyengéden végigsimított a karomon, majd mögém furakodott és óvatosan a karjaiba zárt. Ekkor kezdtem el zokogni.
-Sírd csak ki magad… megértelek… -suttogta, miközben a hajamat simogatta.
-Annyira fáj, Zayn… annyira fáj…
-Eric miatt vagy szomorú, vagy…
-Nem. Engem az az ember nem érdekel. Melody… hogy tehette ezt velem? Hogyan? –zokogtam.
-Nem tudom. Fogalmam sincs… lelketlenek mindketten…

!

Egy pár gondolat erejéig szeretnék egy kis figyelmet kérni!

Nem tudom, hogy mi az oka, talán az, hogy baromi sokat tanultok Ti is, meg én is, de nagyon lecsökkent a blog nézettsége. Meg úgy igazából mindegyik blogom nézettsége:D mármint beleértve a barátnőm blogját is, akinek én teszem fel a részeit. Szívvel-lélekkel próbálunk Nektek dolgozni, de kezdjük úgy érezni, hogy nincsen semmiféle értelme az egésznek. Nagyon köszönjük annak a 2-3 embernek, aki legalább pár gondolatot idefirkál, hogy jó volt bazmeg... elhisszük, hogy Nektek sincs több időtök mert nem hisszük, hogy csak mi érettségizünk az idén az olvasók közül, meg azt is elhisszük, hogy mindenkinek sokat kell tanulni. Kicsit néha mégis az jön vissza, hogy nincs megbecsülve amit csinálunk és ez elég szarul esik. Na mindegy, mindennek meg van a következménye. Valószínűleg nem jól csináljuk a dolgot, pedig minden kis szabadidőnkben a blogolással foglalkozunk. Nem siránkozós bejegyzés akar lenni, de míg Ti elolvastok egy részt, úgy kb. 5 perc alatt, addig mi másfél-két órákat dolgozunk vele, szinte a semmiért. Ezért valószínűleg csak hétvégénként lesznek új részek, sőt, még a blogszüneten is elgondolkodtunk...  

17. Béke

Sziasztok! Több közérdekű infoval is kell jönnöm. 1: fogalmam sincs milyen időközönként lesznek új részek a blogokban mert a magyartanárnőnkkel elszaladt a ló, ha leérettségizek jól megverem! :D 2: a barátnőm aki az elbűvölő szörnyeteges blogot vezeti ( Stephanie) valószínűleg egy kis ideig nem fog tudni részt hozni, és elnézéseteket kéri, de családi okokra hivatkozva nincs ideje rá, meg még a gépe is elromlott, úgyhogy szegénykémre rájár a rúd:/ Na csak ennyit akartam, és hogy légyszi legyetek türelemmel. Puszika x

fogyika ♥ :) 

-Végre… -dörgöltem a szemeimet mikor megcsapta őket az éles fény. Megint szabadonengedtek minket. Igazából nem tudom mi volt a jó abban, hogy én is itt töltöttem az éjszakát. Vagyis igazából tudom. Ha lehet méginkább összemelegedtünk Zaynnel.
-Alig vártam, hogy végre kiengedjenek.
-Én is.
-Butuskám, neked nem is kellett volna bent maradnod!
-De én veled szerettem volna lenni. Mert ha nem is közvetlenül, de közvetve az én hibám volt ez az egész rendbontásos ügy. Úgyhogy jóvá akartam tenni valahogy, vagyis inkább úgy mondom, hogy ki akartam venni a részem a büntetésből is.
-Felesleges volt. Semmi közöd nem volt az egészhez. Csak Eric nagy pofája miatt szabadult el a pokol. Meg mert képtelen vagyok türtőztetni magam ha valaki felidegesít.
-Ha hazamegyünk alszunk egy hatalmasat, aztán mindenért kárpótollak szerelmem… -bújtam közelebb hozzá és már a homlokunk összeért. Meg akartam csókolni.
-Nagyon szép a szerelem. Csak ki tudja meddig fog tartani!
-Kussolj Saade vagy nem felelek magamért!
-Vissza akarsz kerülni?
-Esküszöm, hogy megérné, ha közben téged összeverhetnélek…
-Tudod mit szívem gyere! Ne foglalkozz ezzel a jelentéktelen emberrel! Ne kínozzuk magunkat a társaságával! Inkább aludjunk egyet. Mi nem voltunk képesek ilyen mocsokban álomra hajtani a fejünket.
-Jajj bocsánat, Amber hercegnőnek tollpelyhes párna kell egy fehér habos franciaággyal, hogy el tudjon aludni!
-És az ciki ha valaki nem alszik el a mocsokban? Na jó hagyjuk, szia Eric. –fogtam meg Zayn kezét, majd elindultunk hazafelé.
-Tuti tele vannak az újságok ezzel az egész üggyel.
-Ne érdekeljen most, csak a jó meleg kád víz, a nagy franciaággyal. Tollpárna…
-Te… -puszilta meg az arcom.
-Akár… de előtte alszunk egy nagyot!
-Nem tudom kibírom e addig.
-Ki fogod kicsim. Állva elalszom.
-Jó, de akkor gyorsan aludjunk. –nevetett fel.
-Úgy is lehet?
-Megoldjuk!

Gyorsan hazamentünk. Anyu kissé meglepődve vette tudomásul, hogy Zayn is jött velem, mert beszéltünk ugye, és elmeséltem neki, hogy összevesztünk.
-Addig bemegyek a fürdőbe és…
-Jó kicsim menj csak. –nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig bement. Utána mikor meghallottam a víz csobogását odafordultam anyuhoz.
-Figyelj… segíts, kérlek!
-Hallgatlak!
-Hát szóval… csak segíts, valamit ki kell találnom Zaynnek!
-Na mi van, romantikus estére készültök? Még csak negyed négy!
-Nem baj, de szeretném kiengesztelni. És hát … miután segítettél szeretném, ha…
-Jó elmegyek itthonról. Nem vagyok kíváncsi a nyögéseitekre!
-Anyaaaaa!
-Tényleg egyébként sokszor voltatok már együtt?
-Egészen pontosan egyetlen egyszer, drága anyukám.
-És? –húzogatta a szemöldökét.
-Mi és?
-Jó volt?
-Anya! Esetleg azt nem akarod megkérdezni hogy milyen pózban csináltuk?
-Minden érdekel kicsim, tudod, hogy nyitott típus vagyok!
-Én viszont nem nagyon szeretném veled megbeszélni a személyes jellegű… intim kérdéseket.
-Akkor ki kell próbálnom!
-Az életeddel játszol, anya! Ezt meg sem hallottam.
-Jól van na, vicceltem. –nevetett fel.
-Egyáltalán nem vicces. Ne legyél olyan klimaxos punci aki behajtja a kis tizenéves pipiket, hogy bekebelezhesse…
-Dehogy is, minek nézel engem!
-Jó, csak szép vagy és nem szeretném, ha elszeretnéd a barátomat! Na ne fecsegjünk annyit, hanem segíts mert Zayn kiszabadul és oda a meglepinek!

Kb 10 perc alatt megbeszéltük, hogy mit fogok csinálni meglepi gyanánt Zaynnek. Egy tök jó ötlettel állt elő anyu, miszerint: gyújtsak meg pár gyertyát, öltözzek vadító fehérneműkbe és hajtsam be rajta a szexuális vágyaimat. Aztán anyu lelépett. Gyorsan bementem Zaynhez, megfürödtem én is. Reménykedtem benne, hogy nem gyullad ki a lakás amíg mi a fürdőben vagyunk. Előbb jöttem ki, mint ő, így volt idő arra, hogy felöltözzek a szexi ruháimba. Bementem a gardróbba, azt a helyet jelöltem ki öltözőnek.
-Amber! Hol vagy?
-Shhhh bébi egy pillanat. Csak feküdj le, mindjárt megyek én is, de ne aludj el!
-Mire készülsz?
Magamra aggattam a legszebb combfixemet, belebújtam a legszebb magassarkúmba, a legszebb fehérnemű szettembe, majd beálltam az ajtóba, csábosan nekitámaszkodva annak. Elég gyorsan vert a szívem, sohasem csináltam még ilyesmit azelőtt.
-Khm..
-Azta… -maradt tátva a szája, és felült. Egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét miközben lassan odasétáltam hozzá és az íróasztal melletti széket letéve elé, kihízó pózban melléültem. Kezei automatikusan felém indultak, de rájuk csaptam.
-Nem, nem! Majd ha szólok, hogy lehet!
-Érzem, hogy az a pillanat most jött el, kicsim! –nyúlt felém megint, és végigsimított a karomon, majd a csípőmön megállapodott a tenyere, és az ölébe húzott.
-Remélem most nem szándékosan húztad keresztül a számításaimat!
-ellenállhatatlan vagy! –nomta ajkait enyéimre. Egy jólesőt sóhajtottam.

Az egész együttlétet a vad szóval jellemezném. Teljesen beindítottam őt, és ez engem is teljesen beindított. Vadul csókolt, közben gyorsabb tempót diktált. A nyakát harapdáltam. Egyik kezemet a fejem fölé vezette és ott a párnához leszorította. Másik kezemmel a hátát karmolásztam gyengéden.

-Egyszer tuti kikészítesz… -motyogta, miközben a hátamat simogatta. Mellkasán pihent a fejem.
-Anyu ötlete volt. –mosolyodtam el, és finoman a mellkasát kezdtem el cirógatni.
-Tényleg… Anyukád?
-Finoman fogalmazva nem kívánt itthon maradni.
-Pedig maradhatott volna. Bevettük volna őt a következő menetbe! –nevetett fel.
-Ezt meg sem hallottam! Mocsok…
-Jó, ezzel csak azt akartam mondani, hogy az anyukád… hát jó nő.
-Persze.
-De nálad senki sem tökéletesebb, na. –ölelt magához. –Tudod, hogy nagyon szeretlek?
-Én is téged. –mosolyodtam el. –Akkor… szóval… kibékültünk? –nem válaszolt, csak megcsókolt.
-Ezt igennek vehetem?
-Igen.

Képtelen voltam elaludni, pedig nagyon fáradt voltam. Éreztem, hogy egyre nehezednek a szemhéjaim, mégsem jött álom a szemeimre. Zayn úgy aludt, akár egy kisbaba. Annyira aranyosnak és védtelennek tűnt. Mintha semmisem aggasztaná abban a pillanatban. Olyan ártatlan és kedves volt. Ujjaimat óvatosan jártattam a bőrén. Végigvezettem őket a tetoválásain, épphogy érintve a bőrét. Meg sem érezte valószínűleg, ugyanis nem mozdult meg. Mindenki arra vágyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülünk szegényebb lenne az élete. Valamiért úgy érzem, hogy én most találtam rá arra a valakire, akinek ezt jelentem. És aki ezt jelenti nekem!
Csengettek. Idegesen kaptam magamra egy hálóköpenyt és megnéztem, hogy ki az, még mielőtt újra csengetett volna, ezzel biztosan felkeltve Zaynt. Ugyanis erre is megmocorgott…
Kinyitottam az ajtót.
-Te?

16. A gyönyörű szemeidre

Sziasztok, meghoztam az új részt. Büszkeséggel tölt el, hogy ez lett az eddigi leghosszabb részem ebből a blogból (I) *-)  Ünnepeljetek meg! :D Örülnék a visszajelzéseknek, és hát.. jó olvasást! :)

azok a szemek.. mosoly... ♥ ♥ ♥

-Harry!

-Igen?
-Nem megyünk inkább valamilyen eldugott helyre? Annyira szeretnék kimenekülni a világból… vagy van valami dolgod?
-Nem, nincs semmi dolgom. –kapcsolta ki a telefonját.
-Akkor minek nyomtad ki?
-Az nem fontos. –mosolyodott el.
-Aha, szóval van dolgod.
-Hát… niiiincs..
-Ne hazudj! Nyugodtan menj akkor. –mosolyodtam el.
-De nem akarok, látod, már kikapcsoltam! –lobogtatta meg előttem az iPhone-t.
-Hát nagyon egyszerű, kapcsold vissza!
-Nem lehet. –mosolygott.
-Miért?
-Mert nem lehet. Azt írja ki, hogy kérem a jelszót!
-Az enyém is, mivel kell a pin –kód. –nevettem fel.
-Nem, ez sokkal komolyabb annál. Ne akard megtudni.
-Miért ne?
-Mert… -közelebb hajolt. –Különben meg kell, hogy öljelek!
-Naaa… most komolyan Harry. Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam…
-Hogy kerülnék bajba miattad?
-Hát mit tudom én, hogy milyen dolgod van, amit miattam félredobsz.
-Nem fognak megharagudni rám. Pénz és sárm…
-Jajj na ne. –nevettem el magam.
-Szóval egy szó mint száz, ma nem vagyok elérhető! Úgyhogy hová szeretnél bujdokolni?
-Mindegy, csak ne találjanak meg minket.
-Menjünk el a világ végére!
-Harry ne hülyéskedd el. –biggyedt le a szám.
-Gyere. –mosolyodott el és megfogta a kezem.
-Most hová megyünk?
-Először a kocsimhoz. Aztán beülünk. Te bekapcsolod az övet.. én is…
-Jaj már! –nevettem.
-Majd út közben kitaláljuk.
-Hát jó, én benne vagyok.

Beültünk a kocsiba és elindultunk valahová.
-Harry…
-Tessék!
-Szóval öhm… nincs valami hely, amit nagyon szeretsz?
-Éppenséggel lenne… csak ott keresne Zayn először, ha rájönne, hogy együtt vagyunk.
-Szakítottunk. Szerintem őt már nem fogja érdekelni, hogy kivel császkálok.
-Még mindig nem ismerted ki eléggé? Pedig sülve-főve együtt voltatok…
-Mert?
-Mert téged imád, nekem szinte testvérem, és elég féltékeny típus. Ezeket add össze!
-Ez egy matematikai képlet?
-Akként is fel lehet fogni. –nevetett. –Jó, segítek. Leszek a számológéped!
-Na akkor mit kell beütnöm? –nevettem.
-Te + én + szerelem + féltékenység.
-Oké. És minek kell kijönnie?
-Ne már!
-Utálom, hogy rébuszokban beszélünk, Harry semmit se értek már az egészből!
-Én szinte a testvére vagyok, beléd halálosan szerelmes és elég féltékeny típus. Magyarán szólva meg fogja ölni a düh, ha ez kiderül, és tuti hogy meg akar majd találni minket! Hogy aztán engem is megölhessen, ahogy őt a düh…
-Engem most nem érdekel az sem, ha így lesz. Legalább tudni fogom, hogy tényleg szeret. Mert teljesen elveszítettem a reményt.
-Sohasem szabad elveszíteni a reményt! –fogta meg a kezem és megsimogatta a kézfejemet.
-Köszönöm! –nyomtam egy puszit az arcára, mire édesen elmosolyodott. Olyan kedves mosolya van, és azok a nevetőgödröcskék…
-Megjöttüüüüünk!
-Hol is vagyunk? –néztem körbe és semmisem volt ismerős…
-Ez egy kedves kis eldugott vízesés. Az pedig ott egy ház!
-Na ne! Tényleg? Azt hittem, hogy ez az Oxford Street…
-Kedvesebben!
-Sajnálom, mentor úr.
-Csak egyféleképpen engesztelhetsz ki!
-Mégpedig?
-Ha fürdesz velem egyet ott! –mutatott a vízesésre.
-Mi? Te meg vagy bolondulva? Ahhoz egy „kicsit” hideg van!
-Utána bemegyünk és megmelegszünk. Annyira nincs hűvös még.
-Nem lehetne ugorni azt a fürdés dolgot?
-Fürödhetsz velem a zuhany alatt is.
-Jó, az legalább meleg víz!
-Igen, csak ott ilyen közel leszel hozzám. –lépett elém. –Teljesen meztelenül. És ott nem fogja takarni a tested a víz…
-Meztelenül.. tessék?
-Nyertem! –kapta le magáról a pólóját és közben kilépett a cipőjéből. Ahogy elém tárult a felsőteste kikerekedtek a szemeim és óvatosan megnyaltam alsó ajkam. Hátat fordítva nekem elindult a tó felé, és közben letolta a nadrágját. Boxerestől. Mi van?
-Harry Styles, ki van a segged! –takartam el a szemem.
-Forduljak meg? Inkább mást néznél? –nevetett.
-Bent vagy már a vízben?
-Igen.
-Biztos?
-Biztos.
-Derékig?
-Nem látszik, ha erre gondolsz. –nevetett.
-Nagyon hideg? –pillantottam rá, de még mindig őrült zavarban voltam. Nem hiszem el, hogy ennyire nem szégyellős.
-Nem vészes.
-Takard el a szemeidet! Csak akkor megyek be!
-Eszem ágában sincs. De ha nem jössz be magadtól, majd én bekísérlek. –vigyorgott sunyin.
-Jól van Styles. Megkeserülöd még ezt! –kezdtem el vetkőzni. Csak melltartóra és bugyira vetkőztem, és elindultam a víz felé.
-Ez most mi? Tovább!
-Eszem ágában sincs! –nevettem és bementem derékig a vízbe.
-Legalább ezt vedd már le! –mutatott a melltartómra. Tudvalévő, hogy nincsenek kis melleim. Elég rendesen felszereltek mellileg.
-Biztos, hogy nem!
-Na!
-Sosem járok jól ezzel a vetkőzés dologgal! Már … nem érdekes.
-Ne szomorkodj már Zayn miatt! Biztos vagyok benne, hogy megbocsát neked, mert nagyon szeret. –emelte fel a csurom vizes kezét a vízből és a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Gondolod? –meredtem zöld szemeibe, melyekben elvesztem egy pillanat erejéig.
-Teljesen biztos! Beszélned kellene vele.
-Én beszélnék. Kétszer hívtam, de nem vette fel. Megbántottam őt nagyon.
-Hagyj neki akkor egy kis időt. Hidd el, hogy minden rendbe jön!
-Hiszek neked. –mosolyodtam el. Eszembe jutottak Zayn gyönyörű barna szemei… belehalok ha nem bocsát meg nekem. Már csak a remény maradt nekem… és Harry édes szavai.



Zayn szemszöge:

Kicsit depressziós hangulat uralkodott el rajtam, úgyhogy eldöntöttem, hogy elütöm valamivel az időmet. Valami olyannal, ami eltereli a gondolataimat Amber-ről és arról a nyomorék Eric-ről. Szánalmasnak éreztem magam, meg azt is, hogy mardosott az önsajnálat. Milyen tré már az, mikor az ember saját magát sajnálja? Szerencsétlen vagyok. Elgondolkoztam egy pillanatra. Mi van, ha tényleg nem akarta? Mi van, ha manipulálta a helyzetet Eric, hogy biztosan láthassam? De akkor miért csókolt vissza? Tényleg szereti még, én meg csak a második vagyok?
Ki kellett rángatnom magam ebből az önsajnálatból. Rendbe szedtem magam és elmentem körülnézni a városba, hátha vadászok magamnak valami normális ruhát. Tisztára nőnek éreztem magam. Végtére is a nők szoktak vásárolni ha bánatosak, nem?
Bementem az egyik kedvenc boltomba. Nagyon megörültem, mikor feltűnt, hogy van abból a pólóból végre rám való méret, amit már hónapok óta keresek. Mindig csak nagyobbak voltak. Hát ez van, egy kicsit kicsi vagyok. Egy XL-es pólóban pedig érdekesen mutatnék…
Nem próbáltam fel, biztos voltam benne, hogy jó lesz az S-es. Mindig jó rám. Elmentem a nadrágok felé, és a sorok közt nézelődtem. Megláttam egy farmert, ami tulajdonképpen nagyon tetszett. Szép volt a színe és olyan… Zaynes volt. Megnéztem a méretét. L-es… hát ez egy kicsit nagy, úgyhogy keresgélni kezdtem belőle kisebb méretért. Egy ismerős hangot hallottam meg magam mellől.
-Fogpiszkálókra is gyártanak itt nadrágokat? Nem hiszem, hogy a te méreted lenne az a nadrág. Kiesel belőle! Vagy odaragasztod magad belülről?
-Nagyon vicces vagy Saade… Attól, hogy valaki nem XL méret még kap magára ruhákat. Mint látod, most sem vagyok meztelen.
-Tök mindegy mit aggatsz magadra, így is úgy is trógerül nézel ki.
-Örülök, hogy te tökéletes vagy.
-Biztos jobban tudok valamit, ha megcsaltam Ambert és még így is megvadult miközben smároltunk.
Elborult az agyam… ökölbe szorítottam a kezeimet és összeszorítottam a fogaimat. Alig bírtam erőt venni magamon, hogy ne üssek be neki egy hatalmasat.
-Kicsit később is jöhettél volna. Akkor feldugtam volna őt a falra. –húzódott arrogáns vigyorra a képe. Eddig bírtam cérnával. Nekiugrottam. Az állvány, amin a farmerek voltak felborult. Átlöktem őt a pulóveres polcok felett és a földre kerültünk mindketten. Ütöttem, ahol csak értem, mikor a biztonságiak leszedtek róla. Ki tudtam cselezni őket, kisiklottam a szorításukból. Megint neki ugrottam. Már úgy nézett ki az üzlet mint egy csatatér. A polcokról a ruha a földre került, az állványok közül kettő teljesen felborult. Az üzletben mindenki minket nézett. Aztán végleg szétszedtek bennünket.
-Mi folyik itt uraim? –üvöltött velünk valami öltönyös fószer. Biztosan ő itt a mufti.
-Provokált és nem bírtam már tovább.
-Nem provokáltam senkit, csak közöltem vele pár lényeges információt!
-Egy rohadt seggfej vagy! A te hibád az egész!
-Magyarázzák majd meg a rendőrségnek!
-Mi? Ki akarják hívni a zsarukat?
-Nézzenek már körül! Az egész bolt a feje tetejére állt!
-Ezt most jól megcsináltad te élettelen!
-Te kezdegettél!
-Fejezzék már be az isten szerelmére! Mindketten ugyan úgy hibásak! –szólalt fel a pultos nő. Egyet kellett értenem vele. Ő provokált, de nekem nem kellett volna felvennem… okos enged, szamár szenved. Mindketten szamarak vagyunk. Inkább csendben maradtam.



Amber szemszöge:

A házban hemperegtünk Harryvel. Istenem, ha a lustaság fájna…
Ő az ágon feküdt, a mellkasán a fejemmel. A hajam simogatta. Jólesett a csend. Valamiért megnyugtató volt ez a helyzet. Aztán megcsörrent Harry telefonja. Igen, sikerült rábírnom, hogy bekapcsolja…
-Ezért nem akartam bekapcsolni!
-Vedd fel, biztos fontos.
-Lou hív. Tessék!... Mivan?! –sikkíntott fel. –Oké, azonnal megyünk! Szia.
-Mi történt?
-Zaynt bevitték. Egész éjjel bent fogják tartani.
-Micsoda? Miért?
-Állítólag verekedett egy boltban.
-Mit csinált? –döbbentem le teljesen.
-Én sem értem. Annyira nem vall Zaynre…
-Menjünk, jó?
-Persze, máris!


A rendőrségen…


-Jóestét… szeretnénk megkérdezni, hogy Zayn Malik merre van?
-Egy napra bent tartjuk őt rendbontásért. De neki nagyobb szerencséje volt, mert akivel verekedett még pénzbírságot is kapott.
-Miért?
-Mert nem akart együttműködni. Mr. Malik inkább csendben maradt. Ha úgy jobban tetszik, kettőjük közül ő volt az okosabb.
-Szabadna megtudnom, hogy kivel verekedett?
-Egy bizonyooooos… -nézett a papírjára. –Saade. Eric Saade.
-Ezt nem hiszem el. Tudtam! Csak jöjjön ki Eric, agyonütöm!
-Elnézést, de a verekedést Mr. Malik kezdeményezte.
-Jó, de abban biztos vagyok, hogy Eric inzultálta őt! És most miatta kapott egy nap elzárást! Esetleg láthatnánk őt?
-Persze. Jöjjenek utánam!

**

-Zayn…
-Na hát. Már csak te kellettél ide. –flegmult le.
-Most nem tehetnénk félre ezt az egészet?
-De igen. Miattad kerültem ilyen helyzetbe!
-Ez így van! –szólalt meg a hátam mögötti cellából Eric.
-De miért mit csináltam amiért ehhez kellett folyamodnod? –néztem Zaynre.
-Smároltál ezzel a faszfejjel! –mutatott Ericre.
-Kicsim, kérlek. –fogtam meg a rácson kinyújtott kezét. Próbálta elhúzni, de megmarkoltam neki, úgyhogy utána hagyta a dolgot.
-Hagyjál már.. –motyogta, miközben a homlokát a rácshoz nyomta. Orrunk összeért.
-Dehogy hagylak. –mondtam alig hallhatóan.
-Pedig jó lenne. Itt fogok bent rohadni holnap estig. De lehet, hogy még tovább is. És egyáltalán nem érte meg, semmi jó nincs benne.
-Shhhhs… fogd már be. –nyúltam be a rácsok közt és arcát közelebb húztam. Megcsókoltam, bár nem volt túl egyszerű. Kicsit hezitált, majd visszacsókolt. Sóhajtott egy nagyot.
-Bocsánat! –fordultam hátra az őrhöz.
-Tessék!
-Kinyitná nekem az ajtót?
-Eszemben sincs, ezt nem tehetem!
-Ne aggódjon. Csak szeretnék bemenni hozzá. Én juttattam őt ide, és szeretnék vele lenni.
-Nem tehetem. Bent tarthatom magát is, ha részese volt a dolognak, de csak úgy, ha egy másik cellába helyezem!
-Nekem az is teljesen megfelel. Lehetne ott mellette?
-Felőlem. –rántotta meg a vállát az őr. –Ilyet sem láttam még, hogy valaki önszántából akar rács mögé kerülni.
-Biztos ebben? Szerintem maga is megtenné, ha a szerelme maga miatt rács mögé kerülne!
-Talán igaza lehet. –nyitotta ki a cella ajtaját, majd mikor bementem rám zárta az ajtót.
-Te nem vagy normális!
-Dehogynem. Sőt… mindenre képes vagyok, hogy elhidd, hogy szeretlek!
-És ezért bezáratod magad…
-Én vagyok a hibás azért, hogy te ide kerültél!
-Dehogy is…
-Te is elismerted!
-Méregből mondtam. Az egyetlen hibás Eric … meg én… kekeckedett a kis nyomorék, de ha elengedtem volna a fülem mellett, akkor most nem lennék itt!
-Ha nem hagytam volna, hogy lesmároljon, nem lett volna mivel kekeckednie!
-Ajj dehogyisnem! Na gyere ide! –nyújtotta át a kezét az én cellámba. Odamentem és megfogtam neki. Közel hajoltam hozzá. Orrunk megint összeért…
-Te vagy a legelvetemültebb nő a világon, akit valaha ismertem Amberlynn Janner. Hogy lehetsz képes bezáratni magad értem. –mosolyodott el.
-Úgy, hogy szeretlek! Ilyen egyszerű! –mosolyodtam el. Aztán ajkaink megint találkoztak.
-Akkor rám már itt nincs is szükség? –nevetett fel Harry. –Ha nem haragszotok én nem szívesen lennék itt éjszaka. Nem tűnik túl kényelmesnek az az ágynak éppen nem nevezhető fadeszka.
-Nem baj én úgy sem fogok aludni. –simogatta az arcom Zayn, miközben rámmosolygott.
-Hagyjátok már abba mert mindjárt hányok!
-Kussolj Saade vagy nem felelek magamért! –prítottam rá, majd visszanéztem Zaynre és újra elolvadtam.


**

-Nem akarod kitalálni mihez kezdjünk? Én itt tuti nem fogok aludni! Nézd azt a barmot! Úgy alszik, mint akit leütöttek!
-Neki biztos megfelel az a koszos pad is! Végülis a szemét sem válogat a kukák között.
-Júj… -nevetett fel. –Azért ez egy kicsit erős volt. Én csajom vagy, imádlak. –nyomott egy puszit a számra.
-Olyan szar, hogy különválasztottak minket. Meg se tudlak csókolni rendesen…
-Várj jól odaszorítom a fejem.
-Ne már, még a végén fájni fog!
-Sokkal jobban fájna ha nem csókolhatnálak meg!
-Nekem meg az, ha fájdalmat okoznék neked!
-Ugyan már nem fáj ez! Na.. –nyomta oda a fejét.
-Bolondkám, úgy szeretlek! –csókoltam meg.

**

-A telefonomat elvették. Szóval mondtam volna, hogy játsszunk scrabble-t, de így nem nagyon fog menni!
-Barkóba? Az egészen jól megy nekünk. –nevettem fel.
-Látod ez nem is rossz ötlet! De most valami olyasmire gondolnék, amit sosem találnál ki!
-Próbáljuk meg!
-Hát jól van, te akartad!
-Kérdezhetek?
-Igen. Már kitaláltam!
-Szex?
-Nagyon vicces, természetesen nem!
-Ha most ez én fejemmel kellene gondolkodnom, akkor tuti a gyönyörű szemeidre gondolnék, amelyek még a cella gyér fényeit is körberagyogják!
-Kitaláltad…
-Komolyan? –pirultam el.
-Esküszöm, hogy erre gondoltam. Csak nem a sajátjaimra…

15. Think of me

Sziasztok,  végre megszültem nektek ezt a részecskét:) Jó olvasást és bocsi a késésért!

Ki akartam esni. Szerettem volna valamire vinni a tehetségemmel az életben, de valahogy semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy Eric minden egyes alkalommal sértegessen minket. Harryt, aki semmit sem ártott neki, csupán engem akart megvédeni a gusztustalan megnyilvánulásaitól.

Fáradtan mentem haza, és visszagondolva a mai napra jobb is, hogy végetért. Eric egész nap kritizált, és amikor végre eltaláltam idegességemben a hangokat, akkor is csak annyit felelt, hogy volt már jobb is. Erre csak annyit feleltem neki, hogy szerintem is. És itt a mentorokra gondoltam. Persze, hogy jobban énekeltem valaki olyannál, akihez szerettem bejárni, mert kedves volt velem és ha jól csináltam valamit, akkor nem felejtett el megdicsérni.
-Na kicsim, hogy ment a munka? –mászott oda hozzám Zayn, mikor leültem az ágyra.
-Nehezen. Eric egy fütyi! Teljesen kivagyok…
-Mit művelt már megint?
-Ma például háromszor elmondta, hogy te a kisöcsém vagy, mert hogy idősebb vagyok nálad. Utána meg azzal kezdett el szekálni, hogy hamisan énekelek, pedig a többiek mondták, hogy szép és tiszta. Mindegy is, nem érdekelt.. fel is pofoztam.
-Mi? Mert?
-Mert beszólt Harrynek, és provokált. Nem hagyhattam annyiban. –tekergettem a nyakam.
-Gyere. –mosolygott és masszírozni kezdte a vállam és a nyakam.
-Istenem… ezt el tudnám viselni egy darabig.

-Fiatalooook! Megjöttem!
-Szia anyu. –mosolyodtam el.
-Ti meg mi a fenét csináltok?
-Thai masszázs. –nevettem fel, majd lemásztam Zayn hátáról, amit ő egy nagy nyögéssel díjazott.
-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kitaposta a beleimet. Ahhh. –fordult a hátára, miközben a hasát fogta és keservesen felnevetett.
-Nyámnyila!
-Nem csodálom, hogy ki van a lelke is szerencsétlennek, ha azzal a 100 kilóddal rá állnál a hátamra, lehet, hogy én is így érezném magam!
-Anyaaa!
-Szerintem is nagyon pufi, de imádom. –mosolyodott el, majd odajött hozzám és belemarkolt a fenekembe. Zavarba jöttem, olyan nagynak éreztem a kofferemet a kezei között.
-Fejezd be! Dagadt vagyok, és?
-Hülye vagy, nem dagadt! –mosolyodott el, majd orrát az enyémhez érintette.


Másnap…

-Szóval szard le Ericet. Ott fogok beszólni neki, ahol csak éri. Seggfej, nem kell vele foglalkoznod! Nem kell, hogy miatta veszni hagyd a tehetséged. –szorongatta a kezemet Zayn a fellépésem előtt. Tök deja vu-m volt.
-Hát itt vagytok?
-Nem, ez csak egy látomás.. szerintem most indítottad el a youtube-ot. –magyaráztam neki ironikusan.
-Akkor „a világ 5 legratyibb embere közül az egyik” címen futhat a video.
-Eric fejezd be, vagy szájba csaplak. Kérsz még egyet?
-Mi vagy te tininindzsa? Sose voltál verekedős típus. Még szex közbe sem. Nem vagy valami amazon típus…
-Persze, mert báránykákat számolt unalmában. Érdekes én nem panaszkodtam rá. –mosolygott féloldalasan Zayn. Felsikítottam volna erre a beszólására.
-Haha… azzal a kis csenevész micsodával a lábad közt nem sok mindent mutathatsz neki. Biztos fele az enyémnek…
-Én két mondást ismerek. Az első: nagy egó kis méret, illetve nem a méret a lényeg, hanem ahogy használják. Lehet akár 50 centi is ha olyan vagy, mint egy törött deszka. –mosolyodott el, megveregette a vállát, majd elmentünk onnan. Előtör belőlem a nevetés.
-Meg sem bírt szólalni!
-Ne is szólaljon meg. Már nagyon sok amit csinál. Rohadt unalmas. –mentünk be az öltözőbe, ahol a fiúk épp öltözködtek.
-Hát ti? –néztem rájuk kérdően.
-Fellépünk ma. Ilyet se láttam még, de megszavaztak minket.
-Jézus, és a hajam még sehol sincs.
-Jesszus! –nevetett fel Harry, mikor Zayn levette a sapkáját.
-Magaddal foglalkozz, birkafürt!
-Birkafürt! –sikítottam fel. –Hát ez nagyon jó.
-Ha-ha-ha. Nem is vicces! –durcizott be Harry.
-Amber segíííííts! –nyávogott, majd felült az asztalra a tükör elé.
-Mit segítsek édes? –mosolyodtam el és elé álltam.
-Hát ebből kéne valamit kihozni.
-Csináljam meg a hajad? –csillantak fel a szemeim.
-Igen, mert egyedül már nem tudom szépre. Mindig van valami ami nem tetszik. Vagy nem tudom. Segíííííííts!
-Segítek. –fogtam meg a hajlakkot és elkezdtem fújkálni a haját, közben formáztam.
-Csukd be. –takartam el finoman a szemét, mikor a frufrujánál fújtam a haját. Adtam egy puszit a szájára.
-Azt hiszem kész.
-Ilyen gyorsan?
-Szerintem kész, de ha nem tetszik szólj, és igazítok rajta. De szerintem nagyon jó lett.
Megfordult és elkezdte magát méregetni a tükörben. Jobbra fordult, balra fordult, szemből nézte magát. Úgy páváskodott ott, hogy pár ezer lányt simán lekörözhetett volna. Aztán visszafordult hozzám és elmosolyodott.
-Tetszik.
-Örülök. –nyomtam egy puszit a szájára.
-Harry megcsinálod a hajam? –pillogott a göndörre Louis.
-Igen.
-És te is megcsókolsz majd?
-Addig aludj még párszázezer évet. Öhmmm Amber, megcsinálod a hajam? –virított egy százas mosolyt Harry.
-Ribanc! –csapta tarkón Louis Harryt és kiviharzott az öltözőből.
-Ne álmodozz vagy megfejlek mint a kecskéket!
-Most mi van én csak azt akartam, hogy megcsinálja a hajamat!
-Ezekkel a kezekkel… -emelte fel őket és egyesével nyomott a kézfejemre egy-egy puszit –csak és kizárólag az én hajamat lehet megérinteni!
-Milyen kis féltékeny vagy, bébipöcs!
-Ezt kikérem magamnak! –nevettem fel.
-Juuuuuuuuuuuj!
-Nem úgy értettem. –vörösödött el a fejem, Zayn pedig csak nevetve megpuszilt.
-Na jó, indulás, mert idő van! Lassan mi jövünk! –vonultak ki a fiúk az öltözőből, Zayn maradt utoljára.
-Kicsim!
-Tessék? –fordult meg és még a szemei is mosolyogtak, ahogy rám nézett.
-Tudom, hogy nagyon izgulós vagy. És hát szeretnék veled lenni minden fellépésed alatt. Ezért csináltam neked ezt. –mosolyogtam és elővettem a zsebemből a kis görcsölt karkötőt.
-Think of me… -mosolyodott el. –Mást sem csinálok, mióta megláttalak. –nézett fel rám mosolyogva, majd közelebb lépett és megcsókolt. –Köszönöm szépen.
Megöleltem őt erősen. Sok szerencsét kívántam neki, majd felfutott a színfalak mögé. Én pedig csak vártam és vártam…
-Mi van? A szerelmed épp lehúzza a műsor színvonalát?
-Akkora egy seggfej vagy Saade. Nem is értem, hogy mit képzelsz magadról.
-Tudom nagyon jól, hogy nem hozott ki belőled olyan fenevadat, amilyet én. -simított végig a karomon, amibe beleborzongtam.
-De rosszul tudod. Kicsit el vagy repülve magadtól, nem?
-Tudom, hogy szeretsz. Nem bírtál kiverni abból a szép kis fejedből. -lépett mögém és lehelete csiklandozta a bőröm. Visszafojtott lélegzettel figyeltem. Maga felé fordított és a falhoz tolt.
-Miért áltatod magad? Szeretsz... kívánsz...
-Felejts el!
-Nem tudlak. És te sem tudsz engem. -simította kezét az oldalamra. Becsuktam a szemem.
-Látod? Ennyi az egész... -nyomta ajkait az enyéimhez. Egy pillanatra kihagyott az agyam és önműködő módon visszacsókoltam neki. Hajába túrtam, majd mellkasára csúsztattam a kezem.
-Az egy kurva szép menet volt... gratulálok Amberlynn.
-Mi... mi... Zayn nem... Zayn... várj meg! Megmagyarázom!
-Tehetsz nekem egy szívességet.
-Engedj el Eric! -löktem el magamtól és Zayn után futottam.
-Zayn várj már meg! -fogtam meg a karját.
-Egyáltalán nincs benned semmilyen szégyen érzet?
-Nem szégyellem magam, mert én ezt nem akartam.
-Pont úgy néztél ki. Ne nézz már teljesen idiótának!
-De én téged szeretlek!
-Ja, akkor csak akkora ribanc vagy, hogy akárkivel leállsz smárolni, teljesen függetlenül attól, hogy épp van e valakid. -szemeimbe könnyek gyűltek és lekevertem neki egy pofont.
-Nem... nem... ne haragudj, nem akartalak megütni!
-Tudod mit, Amber. Szar érzés, ha félreismernek. Egyáltalán nem érdekel ez a pofon. Mert előtte már szíven szúrtál. Halottnak a csók, tudod... -felemelte a kezem és belenyomta a karkötőt. -Szerintem most legyen vége.
-Zayn ez csak egy hülye csók volt, ne csináld már! Ennyiért nem hagyhatsz magamra.
-Nem erről van szó. Látom, ahogy ránézel. El akartad hitetni magaddal, hogy már nem érdekel. És én is ezt akartam hinni. De ez nem így van. Mindketten tudjuk... Sajnálom.
-Zayn... -szóltam utána, de addigra már elment. Könnyeim záporesőként árasztották el arcomat...
-Amber! Amber mi van?
-Harry. -öleltem magamhoz, és pár percig némán zokogtam a vállán.
-Na, most már elmondod mi bánt?
-Felnéztem rá és letöröltem a könnyeimet.
-Menj el.
-Mi?
-Ha elmondom mit tettem te is megutálsz. És nem akarok egy nap alatt két embert is elveszíteni!
-Mi? Kit veszítettél el?
-Zaynt. -törtek fel megint a könnyeim.
-És ha megígérem, hogy nem érdekel mit tettél vele? -simogatta meg az arcomat és kedvesen rám mosolygott. -Attól a mi barátságunk nem fog megromlani. Ne sírj. -törölte le puha ujjaival a könnyeimet. Megpusziltam a tenyerét és közelebb húzva magamhoz végig puszilgattam az alkarját... a mellkasához nyomtam a fejem és megmarkoltam a pólóját.
-Harry...
-Mit tettél te kis bűnöző? -emelte fel az államnál fogva a fejem és még mindig kedvesen mosolygott.
-Eric lesmárolt, ő meg látta. Nem is hagyta, hogy elmagyarázzam.
-Görény!
-Tudtam, hogy te is megutálsz!
-Neeeeem... ő a görény és nem te!
-Zayn? -kerekedtek ki a szemeim.
-Dehogy is. -nevetett fel. -Eric.
-De Harry én egy barom vagyok.
-Dehogy vagy barom, mindent helyre lehet hozni! -mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a homlokomra. -Na gyere. Iszunk valamit. Beülünk egy kávéra a Starbucks-ba, vagy ilyenek? Kisírod magad... segítek.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! -puszilgattam össze az arcát, majd megöleltem. Lábujjhegyre kellett állnom, mint a balerináknak, hogy felérjem a nyakát.