2013. január 18., péntek

20. Edward és Bella

Sziasztooook! :) Több közérdekű információval szolgálok:) Innentől kezdve az összes blogomra 5 komi érvényes hogy a következő részt feltegyem:) Ebben az a jó, hogy így legalább ötleteket tudtok adni azzal, hogy leírjátok a benyomásaitokat és ezzel NEKEM SEGÍTETEK. :) Aztán a másik blog, ( http://1dmonster.blogspot.hu/ ) amit nem én írok, hanem a barátnőm lehet, hogy hosszas időre szünetel majd, lehet, hogy nem lesz többé rész, ugyanis Tami komoly lelkibetegséggel küzd. Remélem megértitek, hogy nem hisztiből nem ír és nem azért mert nincs ihlete, hanem mert örül, hogy egyáltalán él. A későbbiekben, ha jobban lesz leírja majd nekem a terveit, és lehet, hogy folytatom a blogját, de lehet, hogy nem. Majd eldől. Nagyon sajnálja és nagyon szépen köszöni, hogy mindig számíthatott rátok, és a bocsánatotokat kéri, hogy "cserbenhagyott titeket" (ami persze nem igaz, nem tehet arról, hogy a férfiak aljas faszszopó rohadékok és tönkreteszik az életünket... :/ bocsi h csúnyán beszélek..) Na nem csacsogok tovább, jó olvasást!
Leheletnyit +18 ;)







Miután megfürödtem vettem egy nagy levegőt és kimentem a nappaliba. Zayn még mindig ugyan ott volt, ahol faképnél hagytam.
-Elárulod, hogy mi bajod van, vagy durcáskodsz még egy ideig, kedvesem? -forgattam meg a szemeimet.
-Igen. Elárulom, hogy mi bajom van! Iszonyatos féltékeny vagyok... Rettenetesen!
-De mire vagy féltékeny? Szerinted kikezdenék a haveroddal? Ne idegesíts már fel Malik mert felpofozlak!
-Sose lehet tudni, lehet, hogy tetszik neked és elragad a hév.
-Elég vagy tényleg megkapod a magadét! -fenyegetően felemeltem a kezem.
-Nem nem fejezem be! Nem vagyok hajlandó... -ekkor meglendült a kezem és felpofoztam.
-Kis ribanc. Te... -megfogta a csuklóimat és a falhoz préselt.
-Utálatos hisztigép! Te őstulok! Téged is csak az ösztöneid hajtanak!
-Igen és most téged is az én ösztöneim fognak hajtani. Jobban mondva meg...hajtani..
-Mit akarsz csinálni? Engedj el?
-Nem engedlek!
-Eressz.
-Csak ha könyörögsz és Uramnak szólítasz!
-Könyörgöm Uram, engedjen el! -mentem bele a játékba, egy pillanat alatt felizgatott. Hevesen nyakamat kezdte el csókokkal elhalmozni.
-Uuuuuuuh hhhmmm engedjen el uram ahh!
-Nem engedlek el kis szuka most rendre tanítalak!
-Soha többé nem vétkezem még gondolatban sem, de...
-Gondolatban sem? -kapta fel a fejét.
-Hát, tudja...
-Te megdugattad vele magadat gondolatban? -láttam, hogy tekintete elsötétül.
-Csak a kíváncsiság hajt, hogy milyen lehet, érti...
-Na megállj, most olyat kapsz, hogy soha életedben többé még csak arra sem fogsz gondolni, hogy milyen nagy lehet neki!
-Hmmm megijeszt! -nyavalyogtam, de egy cseppet sem tartottam tőle. Rohadt izgató volt ez a játék és olyan jó, hogy erőszakos domináns lett. Izgatott voltam és már nagyon vártam, hogy ujjai elinduljanak a testem különböző zugaiba, hogy felfedezhessék azokat.
Puha ajkaival haladt lefelé a nyakam mentén, majd áttért a mellkasomra és a törölközőtől megszabadítva a melleimre támadt. Egyik kezével a fenekem alá nyúlva arra ösztönzött, hogy felkapva engem a csípője köré szorítsam a lábaim. A falhoz szorított, így a kezére a fenekem alatt már nem volt szüksége. A csípőmre csúsztatta és a fal felé nyomott. A másik kezével a mellemet markolászta gyengéden, miközben a másikat csókolta.
Hajába túrtam és kapkodtam a levegőt. Aztán elhúzott a faltól és elindult velem az ágy felé. Lefektetett, de gyorsan felpattantam és beszaladtam a fürdőbe.
-Most csak nem azt hitted egy pillanat erejéig is, hogy elmenekülhetsz? -mosolygott pajzánul.
-Nem. -ráztam meg a fejem. A mosógép éppen mosott. Rápillantottam Zaynre, majd a mosógépre, majd megint Zaynre.
-Még elég sok van hátra a mosásból. -mosolyogtam.
-Méghogy én vagyok az ösztönlény! -nevetett fel, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzva hevesen ajkaimra tapadt. Alig bírtam magammal, remegő kezekkel szabadítottam meg a pólójától. Meglazítottam a farmerját és becsúsztattam a gatya alá a kezem, a fenekére. Belenyögött a csókunkba, miközben körmeimmel gyengéden a fenekébe böktem.
Hamar lehámoztam róla a farmert és az alsóját is. Nem lépett ki belőle, ezért nevettem is, hogy orra fog esni bennük. Legyintett, és nagyon közel jött hozzám. Hanyattvágott a mosógépen, meg is nyekkentem egy kicsit. Félkör alakban volt a testem, a lábaimat magasra emeltem, ő pedig a térdhajlatomban megtartotta őket. Hevesen csókolt, miközben őrületes tempót diktált. Alig kaptam levegőt. Nem dolgozott meg nagyon az élvezetemért, ugyanis alig bírtam magammal. Sikítottam, nyögtem és a hátát karmoltam össze vissza. A mosógép már régen lejárt, pedig mikor elkezdtük még egy óra volt hátra a mosásból. Jóval túlhaladtuk.
-Hahóóó!
-Basz...szus... ez any...anyu... -nyögdöstem szakadozottan. -Szi...szia an..anyu! -kiabáltam ki.
-Hol vagy?
-A fürdőben vagyunk, ne gye...ne gyere be uuuuuhhh...
-Mit csináltok odabent? -ekkor Zayn megállt.
-Abba ne hagyd. -búgtam halkan a fülébe, majd belepusziltam neki.
-Fürdünk! -szólt ki, miközben újra mozogni kezdett.
-Ahhhh... -hagyta el a számat egy kicsivel nagyobb nyögés.
-Mi...
-Masszíroztam. -nevette el magát Zayn. -Csak rossz kislány és folyton ficánkol!
-Igen igen igen! -sikítottam. Zayn a nyakamba nyögött, majd megállt.
-Ha ilyen jól masszíroz legközelebb én is befizetek egy kanyarra! -fel kellett kuncognunk. Lemásztam a mosógép tetejéről, majd befeküdtünk a kádba és megnyitottam a vizet. Ahogy töltődött fel a meleg folyadékkal a hideg kád egyre inkább olvadtak fel a sejtjeim. Nagyon jó volt csak úgy feküdni ott Zayn ölelésében. Egyre jobban elnyomott az álom...


Egy hatalmasat ásítottam, erre nyitódott ki a szemem. Az ágyban feküdtem a törölközőmön és Zayn mellettem szuszogott édesen. Fogalmam sincs, hogy kerülhettem ide, mert a legutóbbi emlékem az volt, hogy az ölelésében feküdtem a melegvízben.
Egy ostoba gondolat ötlött át a fejemen, mikor ott feküdt mellettem és csak néztem, ahogy angyalian alszik, édesen szuszog, ahogy a hosszú szempillái lágyan takarták el a szemeit. Szerelmes voltam a pillanatba, Zaynbe, a kapcsolatunkba. Sohasem éreztem még ilyet senki iránt sem. Vágytam arra, hogy ez több legyen ennél, ne csak egy kapcsolat, ahol átjár hozzám és néha szeretkezünk. Szeretni akartam Őt szívből és lélekből, csak Őt és senki mást! Azt akartam, hogy az enyém legyen. Enyém a lelke, a szíve, a teste és a...
-Hhhhmmmmm... -nyújtózkodott végig jólesően az ágyon.
-Jajj, mióta vagy ébren? -nézett fel rám mosolyogva.
-Körülbelül öt perce. -mosolyodtam el.
-És mit csináltál?
-Bámultalak.
-Bámultál?
-Igen.
-És abba mi a jó?
-Szeretlek és nagyon édes voltál.
-Csak voltam? -könyökölt fel kacéran mosolyogva.
-Ne kekeckedj te kis hülye! -nevettem el magam, majd összekócoltam a haját.
-Pfuhhh... ezért még leszámolok veled!
-Mit nyavalyogsz már rég nem érdekel, ha kócos vagy! -nyújtottam ki a nyelvem.
-Dehogynem!
-Tegnap is kócos style uralt be!
-Igen, de az menő.
-Miért így nem az?
-Nem. Így maximum a hajléktalanok közt lehetnék divatdiktátor.
-Te hülye vagy! -löktem meg picit röhögve, ő a hátára feküdt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és a pociját cirógattam lágyan a mutatóujjammal.
-Min gondolkodsz bébi?
-Nem tudom. -a fenéket nem. Pontosan tudtam, hogy mire gondoltam, csak teljesen hülye vagyok és nem akarom, hogy ő is annak nézzen. Jobb, ha nem adom a tudtára...
-Valami csak bánt, úgy elcsendesedtél.
-Jó így nagyon. Megnyugtat, ennyi az egész. -néztem fel rá mosolyogva.
-Biztos?
-Egészen biztos. -nyomtam egy puszit a szájára. Nem bírtam magammal, így csókká mélyítettem a dolgot...
-Nem gondoltl még arra, hogy olyanok vagyunk, mint Edward és Bella? -mosolyogtam rá.
-De pont olyanok vagyunk. -mosolygott. Pont úgy rágom meg meg a nyakad mindjárt. -harapott bele finoman a nyakamba játékosan. Nevettem.
-Szeretlek...
-Én is!


Megbeszéltem a barátnőmmel, Daisyvel, hogy találkozunk, mert most közölte velem, hogy végre valahára hazatér Londonba. Nem telt el úgy hét, hogy ne beszéltünk volna, mióta elment, egy fél évig volt távol, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Épp őt vártam, mikor gondolkodtam, tehát a nagy gondolkodásomat ő "szakította félbe".
-Daaaaaisy! -ugrottam sikítva a nyakába, és ő is hasonlóan reagált a viszontlátásra. Olyan barna volt, akár egy dél-amerikai modell.
-Olyan szép vagy! -mosolyodott el.
-Én? Akkor te mit szólj! Nagyon jót tett neked Brazília.
-Ja, szóval előtte csúnya voltam, értem!
-Nem úgy gondoltam, tökfej! -bokszoltam bele a vállába finoman.
-Mindent tudni akarok!
-Mi? -nem értettem ezt az éles váltást.
-Hát azzal a kis feketével. Mi van köztetek? -húzogatta a szemöldökét.
-Azzal a kis feketével? -nevettem fel. -Az a kis fekete az életem értelme, tudod?
-Ilyen komoly a szitu? Annyira szerelmes voltál Ericbe, én azt hittem ez a másik kis csodabogár csak egy fellángolás lesz!
-Nem. Ráébresztett arra, hogy az egész életem egy hazugság volt. Eric megcsalt, becsapott, elárult. A legjobb barátnőmmel.
-Tudtam én, hogy túl jóba vannak azok ketten. Sajnálom.
-Én nem. Ha ez nem derül ki nem lennék együtt Zaynnel.
-Na igen. Akkor most mindent el kell mesélned!
-Hát hosszú lesz...

Nagyjából mndent kifejtettem neki arról, hogy hogyan futottunk össze Zaynnel, hogy ő volt a mentorom, de kirúgták, amiért velem összeállt, ilyenek. Daisy szájtátva hallgatta a sikersztorimat.
-Szóval akkor tényleg nagy a szerelem.
-Az. Annyira szeretem őt és mindig csak azt akarom, hogy az enyém legyen... a minap eszembe jutott egy hülye gondolat ami nem hagy nyugodni...
-Mégpedig?
-Szeretném, ha komolyra fordulna a kapcsolatunk.
-Ezt mivel szeretnéd kivitelezni? -mosolygott.
-Szeretném a nevét.
-MIT? -esett le az álla.
-Hát szeretném, ha elvenne feleségül...

2013. január 8., kedd

Kicsit kések a részekkel mert rengeteg tétel magolanduszom volt, és a begépeltek nagy része elveszett Kinga miatt:@  Addig itt egy másik blog, ami Zaynes, és szerintem elég komoly hangvételű, nem az a megszokott nyál sztori. Ha gondoljátok nézzetek be!


2013. január 4., péntek

Welcome home from the USA! :)

Jelentem: hazaérkeztem a 2 hetes fantasztikus Amerikai utamból. Csodálatosnál is csodálatosabb élményekkel gazdagodtam (pl. megnéztem egy éjféli misét Szenteste, ami egészen hihetetlen, pedig nem vagyok vallásos, illetve Miami tengerpartján is sétlhattam egyet. Gondoltam megosztom veletek:) Szóval először is, I WISH YOU A HAPPY NEW YEAR!, másodszor pedig jelezném, hogy holnaptól megújult erővel térek vissza az ÖSSZES blogba! :) És köszönöm a türelmeteket! :)
Puszi, Rebi :)

2012. december 14., péntek

19. Az est

Na meghoztam én az első részt, nem sok befolyásom lesz a dologba. Rebi várhatóan karácsony előtt jön vissza, akkor személyesen kapjátok majd a részeket tőle :) Na szépjóestét mindenkinek és jó szórakoást.
Kingu.



Az ablakban ültem, és gondolkoztam, miközben az esőcseppeket figyeltem, ahogy legördülnek a hideg üvegen. Vörösre sírtam a szemeimet, Zayn pedig akármennyire is próbált, nem bírt megvigasztalni. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Átvertnek, kihasználtnak és megalázottnak éreztem magam. Rettenetesen éreztem magam. A bepárásodott üvegre különböző formákat mázoltam. Az egyik egy szív volt, melyet középen elválasztottam egy hullámos vonallal, az egyik felébe azt írtam, hogy Zayn, a másikba pedig azt, hogy Amber. Aláírtam, hogy örökké. Jelenleg tényleg így éreztem. Annyira szeretem. Rettenetesen sokat köszönhetek neki. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Valószínűleg már fellógattam volna magam, vagy hasonlók. Ő ad nekem erőt, még akkor is, ha ez most nem látszik. És sohasem nyüstöl, amiért szarul érzem magam. Egyszerűen csendben figyel és megért.
Elegem lett az önsajnálatból, de leginkább abból, hogy ezt Zaynre is ráhúzom. Szemmel láthatóan neki is nyomi lett a kedve, és ezt nagyon nem akartam. Én akkor érzem magam jól, ha őt mosolyogni látom. Magam elé képzeltem azt az imádni való mosolyát, és belebizsergett a gyomrom. Hogy lehet valakit annyira szeretni, hogy az ő boldogsága fontosabb a sajátodénál?
Felálltam az ablakból, és ahogy a fotelban édesen alvó Zaynre pillantottam egyből mosolyra húzódott a szám. Elhatároztam, hogy nem fogok bömbölni két nyomorék miatt, mikor itt van nekem Ő, és boldoggá akarom tenni. Nem azt akarom, hogy állandóan sírni lásson.
Odamentem hozzá, és gyengéden végigcirógattam az arcát. Fel is ébredt rá, szóval nem aludhatott valami mélyen. Rámosolyogtam, és befészkelődtem mellé nagy nehezen az egy személyes fotelbe. Hozzábújtam, ő pedig magához ölelt és elmosolyodott.
-Jobban vagy? Bocsi, hogy elaludtam itt…
-Ugyan már, ne viccelj. Köszönök mindent! Te vagy az életem értelme. –fúrtam be az arcomat a nyakához és beszívtam az illatát. Ő a hajamba puszilt.
-Sajnálom… -motyogtam.
-Micsodát?
-Hát hogy így elrontottam mindent. Nem akartam, hogy miattam te is szomorú legyél. Annyira imádlak! –nyomtam egy puszit a szájára.
-Én is téged, de ne kérj bocsánatot, mert nem hibáztál.  Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem.
-Mert? –kerekedtek el a szemeim.
-Mert nem tudlak boldoggá tenni.
-Tessék? Ezt meg ki mondta?
-Mióta velem vagy mindig csak sírsz. Sajnálom, komolyan, én esküszöm, nagyon igyekszem!
-Zayn! Ezt most verd ki a fejedből! Tökéletes vagy! Tökéletes, érted?!
Elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, csak mégjobban magához húzott, majd megpuszilt párszor. Összebújva aludtuk el a kanapén.


A minap nagyon izgatottan keltem fel, mert elvileg valamilyen vörös szőnyeges rendezvényre megyünk az Xfaktor döntőseivel, hagy szokjuk. Csomó híresség lesz ott, és fogalmam sincs, hogy viszonyuljak hozzájuk. Félek és izgatottan várom. Az előkészületekkel teljesen elkészültem már, és türelmetlenül toporzékoltam az ajtóban, vártam Zaynt, aki még készülődött. Fura, mert amúgy mindig én készülök el később, most mégis villámgyorsan rendbe szedtem magam és már nagyon vártam, hogy végre indulót fújhassunk.
Nemsokára ez be is következett. Hirtelen azon kaptam magam, hogy kamerák kereszttüzében sétálok Zaynbe karolva a vörös szőnyegen. Odajöttek hozzám és kérdezgettek mindenfélét, többek között azt is, hogy igaz e az, hogy Zaynnek a szerelmünk miatt kellett felhagynia a mentorkodással. Töredelmesen beismertem mindent, minden kérdésre őszintén válaszoltam, de természetesen a magánéletemet kivesézni kívánó kérésekre finom elutasítást adtam. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi van közöttünk Zaynnel, elég ha arról tudnak, hogy járunk. A többi nem rájuk tartozik. Főleg nem olyasmi, hogy miért szakítottam Eric-kel.
Zayn magamra hagyott, hogy beszélgethessek további riporterekkel, illetve az X-faktoros társaimmal is. Éppen felfelé tartottam a terembe, ahol a gyűlés volt, hogy szerezzek magamnak egy pezsgőt, mikor lehajtott fejemnek köszönhetően beleszáguldottam valakibe. Automatikusan csuktam be a szemeimet, és éreztem, hogy végigfolyik valami a testemen a mellemtől egészen a bugyimig. Hófehér, mély hátkivágású miniruha volt rajtam, így elég kellemetlen volt, hogy teljesen átázott a mellemnél.
-Uramisten! Ne haragudj! Sajnálom… ez szörnyen ciki! –magyarázkodott az illető, akire rá sem mertem nézni szégyenemben. Végig magamat bámultam, amint kezdett átlátszani a ruhám. Aztán csak annyit éreztem, hogy rámteríti a zakóját, ami valljuk be, jelen helyzetben remekül jött. Ekkor néztem fel rá, és az hittem azonnal szívrohamot kapok, vagy legalább elájulok. Fekete haj, barna szemek, kigyúrt felsőtest és egy aranyos, szégyellős mosoly. Alig kaptam levegőt, mikor felismertem őt.
-T…T…T…
-Szia. –mosolygott.
-Ú…úristen! –vinnyogtam, mint egy hülye.
-Szóval akkor… Taylor Lautner. –nyújtotta a kezét, amit bőszen pislogva és vigyorogva el is fogadtam. Taylor Lautner… TAYLOR LAUTNER!
-Szia, én Amberlynn Janner vagyok és… jézusom jézusom, ne haragudj! Csak ehhez még hozzá kell szoknom!
-Azt hittem már sikerült. Vagy nem Zayn Malik-kel nyomulsz?
-De igen, de ez akkor is annyira… hogy te, meg a kedvenc filmemből ugrottál ki és…
-Ez tetszik. –nevette el magát. –A kedvenc filmemből ugrottál ki. Hát ez haláli!
-Jó, alkonyat buzi vagyok! Menthetetlenül és egyébként fülig szerelmes voltam a karakteredbe. Edwardot utáltam. –nevettem el magam.
-Tényleg? Pedig általában őt kedvelik és nem Jacob-ot. Mármint szerintem neki nagyobb a rajongótábora.
-Igen, de Jacob sokkal édesebb, nekem Edward valamiért nem…
-Pozitívum. –mosolygott.
-Igen, gondoltam… -mosolyogtam.
-Szóval…
-Igen?
-Megiszunk… valamit?
-Persze, miért ne? Legalább beavathatsz mindenféle kulisszatitokba amiért ekkora fanatikus vagyok.
-Hát sajnos nem tehetem. –torpant meg felém fordulva.
-Ne már!
-Azért valamit elhinthetek, ha szeretnéd. –mosolygott féloldalasan.
-Még jó!
Odamentünk az asztalokhoz, ahol a pezsgők sorakoztak. Elég sokat iszogattunk a löttyökből, aminek az lett a következménye, hogy kissé becsíptem.
 -Hoppá hoppá… Hogy itt valaki milyen szép! És milyen jókedvű. –Mosolygott a képembe.. mi? Justin Bieber vigyorog a fejembe…
-Egy kicsit becsípett. –nevetett Taylor.
-Kivel jöttél, gyönyörűm? –emelte fel a tekintetemet az államnál fogva gyengéden, és közel lépett hozzám.
-Hmmm… -mosolyodtam el és az alsó ajkamba haraptam finoman.
-Most öltél meg… -csukta be a szemeit egy pillanatra.
-Hát itt vagy? –állt meg mellettem Zayn, és mire feleszméltem Taylor eltűnt.
-Zayn! –sikkíntottam fel, mire mindenki ránk nézett.
-Úristen Amber te részeg vagy!
-Jajj, Zayn, ez a gyönyörűség a barátnőd?
-Igen…
-Zayn, várnak odabent! –állt meg mellettünk egy nagy darab fickó.
-Légy szíves kísérd haza Ambert, egy kicsit túllőtt a célon.
-Igen is, megyek is haza! –csuklottam egyet, majd elindultam.
-Hazakísérem! –ajánlotta fel Justin., és elindult felém, de Zayn komoly pillantások kíséretében megragadta a karját. Justin erre lemondhatott erről a tervéről, mivel csak az a nagydarab fickó kísért ki az ajtóig, Justin nem…
-Elnézést! –kiabált utánunk valaki, mire a pitbull megfordult, és kiszállt a képből, így végre rálátásom volt a hapsira, aki utánunk kiabált.
-Tay! –mosolyodtam el.
-Hagyja csak, hazaviszem. Magának itt a helye!
-De Zayn azt az utasítást adta…
-Ne aggódjon, beszéltem vele.
-Hát ha maga mondja… -mondta, majd lelépett.
-Szia megint. –mosolyodtam el
-Kellemes meglepetés? Jól kijöttél Justinnal?
-Gyönyörűek a szemei és a bugyimban turkált velük. Felfaltam őt háromszor gondolatban. –nevettem fel. –De Zayn haverja, sose kezdenék ki vele… meg amúgy se… tudom milyen érzés, ha megcsalják az embert. Átéltem. Nem akarok így kibaszni senkivel sem!
-Sajnálom… na gyere, elviszlek! –ölelte át a vállam és a kocsihoz vezetett, amivel jött. Beültem nagy nehezen, és elmakogtam neki, hogy hová megyünk. Nagyon messze laktunk innen, körülbelül 50-60 kilométerre. El is aludtam a hátsó ülésen út közben. Csak arra lettem figyelmes egyszercsak, hogy a kocsi már nem gurul. Aztán hallottam az ajtó nyitódását és, hogy két erős kar felemel. Megkérdezte, hogy hol a kulcsom, talán elmakoghattam neki, nem emlékszem. Valószínűleg így történt, mivel bejutottunk a lakásba. A következő emlékkép az, hogy betakar, homlokon puszil. És utána gondolom elmegy.

Rettenetesen megviselten ébredtem. Szerencsére nem rúgtam be annyira, hogy másnapos legyek, viszont nem sikerült kipihennem magam rendesen. Kialvatlan voltam annak ellenére, hogy negyed egy van. Zayn a fotelben ült és idegesen dobolt a térdén. Épphogy kikeltem az ágyból nekemtámadt.
-Mi volt ez a jelenet Justinnal?
-Neked is jóreggelt kicsim. Milyen jelenet?
-Majdnem lesmárolt ott dörgölőztél hozzá! –emelte meg a hangját.
-Ne ordítozz már, nem volt semmi! Én be voltam rúgva, ő meg hülyeségből elkezdett heccelni, ennyi az egész! Különben is Taylorral voltam!
-Ja, sikerült egy rendes kis háremet beszerezned, örülök!
-Rohadt igazságtalan vagy! Megyek és megfürdök addig dühöngd ki magad, jó? –mentem el mellette és magamra csaptam a fürdőajtót. Elfordítottam a kulcsot, majd megengedtem a vizet, ami alá perceken belül beálltam…

Kingu

Hát izéke :) Szóval Rebóka egy kis időre elutazott (nyelvtanulás szempontjából) és van egy pár előre leírt része, amit én fogok feltenni a kérésére (látjátok milyen cuki, elutazik és még akkor is gondol rátok), amíg vissza nem érkezik az utazásából. Viszont én szeretném, hogy legyen tétje a dolognak, szóval csak akkor fogok feltenni új részt, ha minimum 6 komment összejön egy bejegyzés alá sorrynotsorry, ha már dolgozik vele, legalább becsüljétek meg egy komival, köszönöm! :)

Egyébként a nevem Kinga :D

2012. december 1., szombat

18. Melody

Sziasztok,  meg ne kérdezzétek miért nem tettem még fel, mert ez a rész már 5 napja kész van:O lehet h azért nem raktam fel mert kicsit rövid, de ez így is maradt... :/ Azért jó olvasást:)  




-Te?
-Figyelj, Amber… lenne pár dolog, amit megbeszélhetnénk!
-Majd a beszélőn fogunk beszélgetni, mert tuti börtönbe csuknak ha nem takarodsz el innen! –toltam kifelé az ajtón.
-Amber… sajnálom, rendben?
-Takarodj innen Melody, vagy nem felelek magamért!
-De már szakítottatok Eric-kel, nem?
-Igen? De mikor te elkezdtél kavarni vele még együtt voltunk.
-De az már régen volt!
-És? Ez mentség arra, hogy egy ribanc vagy? Takarodj el innen!
-Kérlek hallgass meg, nagyon nagy bajban vagyok!
-Majd Eric-kel megoldjátok. Szia! –lendítettem meg az ajtót, mondván hogy becsukom…
-Terhes vagyok, Amber… -erre megálltam az ajtó becsukásával.
-Tessék? –dugtam ki a fejem, hogy szemügyre vehessem őt. Most tűnt csak fel, hogy kerekedik a pocakja… nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Egyszerre undorodtam tőle és sajnáltam őt egyszerre.
-Eric? –bólintott.
-Mikor megtudta kidobott.
-Jellemző. Nem is ő lenne, ha vállalná a felelősséget a tetteiért.
-Nem is ez a nagy baj… csak… nem tudok hová menni. Anyuék nagyon messze laknak és nem ülhetek repülőre az állapotom miatt, viszont hajóval se mehetek, mert tengeri beteg vagyok.
-És miben lehetek a segítségedre?
-Nem tudnál nekem szállást adni?
-Hah… ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
-Már tényleg, csak te maradtál…
-Szóval nem maradt senki.
-Ne mondj ilyet, te nagyon is sokat számítasz!
-Jah, csak akkor voltam egy senki, mikor el kellett szeretni a barátomat… elszereted őt, teherbe esel, aztán van bőr a képeden, hogy idegyere és pofátlanul bekuncsorogj hozzám? Felejtsd el, előbb tolnám magam egy láncfűrész alá! Nekem az nem hiányzik, hogy a mostani barátomra is szemet vess. Szia. –csaptam rá az ajtót.
-Ez nem volt szép… -támasztotta az ajtót Zayn.
-Jesszusom. A frászt hozod rám!
-Akkor sem volt szép! Tényleg azt hallottam a hangján, hogy segítségre szorul. Te meg egyszerűen kitessékelted őt?
-Nem érdekel, hogy milyen segítségre szorul a drága. Elszerette a barátomat. Sohasem fogok neki megbocsátani, és egy kicsit sem érdekel, hogy terhes. Keressen egy albérletet.
-Fordított esetben ő sem segítene rajtad?
-Nem tudom, és nem is érdekel. Megnyomorította az életemet. Egy senkinek éreztem magam. Takarodjon ahová akar. A fattyával együtt.
-Rád sem ismerek, Amber… -csóválta meg a fejét Zayn, majd bement a szobába.
-Ez most komoly? Most komolyan engem hibáztatsz?
-Nem szívem, én nem hibáztatlak. Én csak annyit mondok, hogy nem tennék ki az utcára egy terhes kismamát.
-Nem hiszem el… komolyan nem hiszem el! Te hallod, amit mondasz? Ez a terhes kismama tönkretette az életemet! Tönkretett mindent azzal, hogy nem bírta összecsukva tartani a lábait!
-Megértem, hogy utálod. Nem is azt mondtam, hogy fogadd örökbe a gyerekét, vagy, hogy örökre költöztesd őt ide. Csak hogy pillanatnyi segítséget kellett volna nyújtanod neki. Szerintem ettől lettél volna jobb ember nála. Hogy annak ellenére, hogy egy senki a szemedben, te mégis vagy olyan nagylelkű és nemes, hogy segítséget adsz neki. Úgy is egy nyomorult. Szerinted nem szégyelli magát Annyira mélyre süllyedt, hogy ennél lejjebb már nem lehet…
-Lehet, hogy igazad van. De nem vagyok képes együtt élni egy olyan emberrel, aki mindennap arra emlékeztet, hogy nem voltam elég jó valakinek. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Az csak azért van, mert az a valaki egy idióta volt. Túl jó voltál hozzá. –puszilta meg a homlokomat, majd megölelt.
-Köszönöm. –mosolyodtam el.


-Hallo, tessék?
-Melody… itt Amber. Csak azért hívtalak, mert szeretnék veled beszélni. Hol vagy most?
-A parkban. Tőletek nem messze.
-Gyere fel, légy szíves!
-Máris. Szia.
-Szia.
-Nagyon büszke vagyok rád, Amberlynn!
-Örülök, hogy legalább ennyi haszna van a dolognak. –mosolyodtam el halványan.

-Sziasztok. -lépkedett be bátortalanul az ajtón Melody és szemei egyből megakadtak Zaynen. Szinte a szája is tátva maradt.
-Na most felejtsd el, vagy megbánom, hogy elhívtalak! –ordítottam rá.
-Jó, én csak… megnéztem.
-Rá se merj nézni!
-Jó, vakuljak meg, ha találkozunk?
-Vakulj! Nem érdekel, ő tabu. Értve vagyok?
-Igen persze, persze…
-Szóval költözhetsz…
-Ide hozzád? –csillantak fel a szemei.
-Szó sincs róla. A régi lakásomba. Nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lakni veled. Viszont annyira nyomorult vagy, hogy megsajnáltalak. Költözhetsz, de csak és kizárólag oda.
-Köszönöm! –ölelt meg, de ellöktem magamtól.
-Nekem ne köszönj semmit. Zayn az egyetlen, akinek megköszönheted. Ha ő nem lenne, még mindig hajléktalan lennél.
-Köszönöm szépen, Zayn!
-Nem kell megköszönnöd. Nem miattad beszéltem rá. Undorító amit vele műveltél. Viszont az a szerencsétlen gyerek nem tehet semmiről.
-Hálás vagyok, köszönöm.
-Tessék, itt vannak a kulcsok. Azonfelül, hogy ott laksz nem szeretnélek látni. Sok boldogságot a gyerekhez.
-Köszönöm még egyszer.


Bementem a konyhába, miután Melody elment. Azon elmélkedtem, hogy mekkora szemét ribanc… pedig gyerekkorunk óta ismerjük egymást és mindig nagyon jóban voltunk. Nem értettem egyszerűen, hogy hogy árulhatott el engem ennyire… könnyeim hullottak, miközben a sötét sarok garnitúrán térdeimet felhúzva bámultam ki a kis panellakás ablakain. Egy pohár tea volt a kezemben, de már teljesen kihűlt a sok gondolkodás közben. Egyszercsak meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Letöröltem a könnyeimet, de nem elég gyorsan. Mögém sétált és gyengéden végigsimított a karomon, majd mögém furakodott és óvatosan a karjaiba zárt. Ekkor kezdtem el zokogni.
-Sírd csak ki magad… megértelek… -suttogta, miközben a hajamat simogatta.
-Annyira fáj, Zayn… annyira fáj…
-Eric miatt vagy szomorú, vagy…
-Nem. Engem az az ember nem érdekel. Melody… hogy tehette ezt velem? Hogyan? –zokogtam.
-Nem tudom. Fogalmam sincs… lelketlenek mindketten…