16. A gyönyörű szemeidre

Sziasztok, meghoztam az új részt. Büszkeséggel tölt el, hogy ez lett az eddigi leghosszabb részem ebből a blogból (I) *-)  Ünnepeljetek meg! :D Örülnék a visszajelzéseknek, és hát.. jó olvasást! :)

azok a szemek.. mosoly... ♥ ♥ ♥

-Harry!

-Igen?
-Nem megyünk inkább valamilyen eldugott helyre? Annyira szeretnék kimenekülni a világból… vagy van valami dolgod?
-Nem, nincs semmi dolgom. –kapcsolta ki a telefonját.
-Akkor minek nyomtad ki?
-Az nem fontos. –mosolyodott el.
-Aha, szóval van dolgod.
-Hát… niiiincs..
-Ne hazudj! Nyugodtan menj akkor. –mosolyodtam el.
-De nem akarok, látod, már kikapcsoltam! –lobogtatta meg előttem az iPhone-t.
-Hát nagyon egyszerű, kapcsold vissza!
-Nem lehet. –mosolygott.
-Miért?
-Mert nem lehet. Azt írja ki, hogy kérem a jelszót!
-Az enyém is, mivel kell a pin –kód. –nevettem fel.
-Nem, ez sokkal komolyabb annál. Ne akard megtudni.
-Miért ne?
-Mert… -közelebb hajolt. –Különben meg kell, hogy öljelek!
-Naaa… most komolyan Harry. Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam…
-Hogy kerülnék bajba miattad?
-Hát mit tudom én, hogy milyen dolgod van, amit miattam félredobsz.
-Nem fognak megharagudni rám. Pénz és sárm…
-Jajj na ne. –nevettem el magam.
-Szóval egy szó mint száz, ma nem vagyok elérhető! Úgyhogy hová szeretnél bujdokolni?
-Mindegy, csak ne találjanak meg minket.
-Menjünk el a világ végére!
-Harry ne hülyéskedd el. –biggyedt le a szám.
-Gyere. –mosolyodott el és megfogta a kezem.
-Most hová megyünk?
-Először a kocsimhoz. Aztán beülünk. Te bekapcsolod az övet.. én is…
-Jaj már! –nevettem.
-Majd út közben kitaláljuk.
-Hát jó, én benne vagyok.

Beültünk a kocsiba és elindultunk valahová.
-Harry…
-Tessék!
-Szóval öhm… nincs valami hely, amit nagyon szeretsz?
-Éppenséggel lenne… csak ott keresne Zayn először, ha rájönne, hogy együtt vagyunk.
-Szakítottunk. Szerintem őt már nem fogja érdekelni, hogy kivel császkálok.
-Még mindig nem ismerted ki eléggé? Pedig sülve-főve együtt voltatok…
-Mert?
-Mert téged imád, nekem szinte testvérem, és elég féltékeny típus. Ezeket add össze!
-Ez egy matematikai képlet?
-Akként is fel lehet fogni. –nevetett. –Jó, segítek. Leszek a számológéped!
-Na akkor mit kell beütnöm? –nevettem.
-Te + én + szerelem + féltékenység.
-Oké. És minek kell kijönnie?
-Ne már!
-Utálom, hogy rébuszokban beszélünk, Harry semmit se értek már az egészből!
-Én szinte a testvére vagyok, beléd halálosan szerelmes és elég féltékeny típus. Magyarán szólva meg fogja ölni a düh, ha ez kiderül, és tuti hogy meg akar majd találni minket! Hogy aztán engem is megölhessen, ahogy őt a düh…
-Engem most nem érdekel az sem, ha így lesz. Legalább tudni fogom, hogy tényleg szeret. Mert teljesen elveszítettem a reményt.
-Sohasem szabad elveszíteni a reményt! –fogta meg a kezem és megsimogatta a kézfejemet.
-Köszönöm! –nyomtam egy puszit az arcára, mire édesen elmosolyodott. Olyan kedves mosolya van, és azok a nevetőgödröcskék…
-Megjöttüüüüünk!
-Hol is vagyunk? –néztem körbe és semmisem volt ismerős…
-Ez egy kedves kis eldugott vízesés. Az pedig ott egy ház!
-Na ne! Tényleg? Azt hittem, hogy ez az Oxford Street…
-Kedvesebben!
-Sajnálom, mentor úr.
-Csak egyféleképpen engesztelhetsz ki!
-Mégpedig?
-Ha fürdesz velem egyet ott! –mutatott a vízesésre.
-Mi? Te meg vagy bolondulva? Ahhoz egy „kicsit” hideg van!
-Utána bemegyünk és megmelegszünk. Annyira nincs hűvös még.
-Nem lehetne ugorni azt a fürdés dolgot?
-Fürödhetsz velem a zuhany alatt is.
-Jó, az legalább meleg víz!
-Igen, csak ott ilyen közel leszel hozzám. –lépett elém. –Teljesen meztelenül. És ott nem fogja takarni a tested a víz…
-Meztelenül.. tessék?
-Nyertem! –kapta le magáról a pólóját és közben kilépett a cipőjéből. Ahogy elém tárult a felsőteste kikerekedtek a szemeim és óvatosan megnyaltam alsó ajkam. Hátat fordítva nekem elindult a tó felé, és közben letolta a nadrágját. Boxerestől. Mi van?
-Harry Styles, ki van a segged! –takartam el a szemem.
-Forduljak meg? Inkább mást néznél? –nevetett.
-Bent vagy már a vízben?
-Igen.
-Biztos?
-Biztos.
-Derékig?
-Nem látszik, ha erre gondolsz. –nevetett.
-Nagyon hideg? –pillantottam rá, de még mindig őrült zavarban voltam. Nem hiszem el, hogy ennyire nem szégyellős.
-Nem vészes.
-Takard el a szemeidet! Csak akkor megyek be!
-Eszem ágában sincs. De ha nem jössz be magadtól, majd én bekísérlek. –vigyorgott sunyin.
-Jól van Styles. Megkeserülöd még ezt! –kezdtem el vetkőzni. Csak melltartóra és bugyira vetkőztem, és elindultam a víz felé.
-Ez most mi? Tovább!
-Eszem ágában sincs! –nevettem és bementem derékig a vízbe.
-Legalább ezt vedd már le! –mutatott a melltartómra. Tudvalévő, hogy nincsenek kis melleim. Elég rendesen felszereltek mellileg.
-Biztos, hogy nem!
-Na!
-Sosem járok jól ezzel a vetkőzés dologgal! Már … nem érdekes.
-Ne szomorkodj már Zayn miatt! Biztos vagyok benne, hogy megbocsát neked, mert nagyon szeret. –emelte fel a csurom vizes kezét a vízből és a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Gondolod? –meredtem zöld szemeibe, melyekben elvesztem egy pillanat erejéig.
-Teljesen biztos! Beszélned kellene vele.
-Én beszélnék. Kétszer hívtam, de nem vette fel. Megbántottam őt nagyon.
-Hagyj neki akkor egy kis időt. Hidd el, hogy minden rendbe jön!
-Hiszek neked. –mosolyodtam el. Eszembe jutottak Zayn gyönyörű barna szemei… belehalok ha nem bocsát meg nekem. Már csak a remény maradt nekem… és Harry édes szavai.



Zayn szemszöge:

Kicsit depressziós hangulat uralkodott el rajtam, úgyhogy eldöntöttem, hogy elütöm valamivel az időmet. Valami olyannal, ami eltereli a gondolataimat Amber-ről és arról a nyomorék Eric-ről. Szánalmasnak éreztem magam, meg azt is, hogy mardosott az önsajnálat. Milyen tré már az, mikor az ember saját magát sajnálja? Szerencsétlen vagyok. Elgondolkoztam egy pillanatra. Mi van, ha tényleg nem akarta? Mi van, ha manipulálta a helyzetet Eric, hogy biztosan láthassam? De akkor miért csókolt vissza? Tényleg szereti még, én meg csak a második vagyok?
Ki kellett rángatnom magam ebből az önsajnálatból. Rendbe szedtem magam és elmentem körülnézni a városba, hátha vadászok magamnak valami normális ruhát. Tisztára nőnek éreztem magam. Végtére is a nők szoktak vásárolni ha bánatosak, nem?
Bementem az egyik kedvenc boltomba. Nagyon megörültem, mikor feltűnt, hogy van abból a pólóból végre rám való méret, amit már hónapok óta keresek. Mindig csak nagyobbak voltak. Hát ez van, egy kicsit kicsi vagyok. Egy XL-es pólóban pedig érdekesen mutatnék…
Nem próbáltam fel, biztos voltam benne, hogy jó lesz az S-es. Mindig jó rám. Elmentem a nadrágok felé, és a sorok közt nézelődtem. Megláttam egy farmert, ami tulajdonképpen nagyon tetszett. Szép volt a színe és olyan… Zaynes volt. Megnéztem a méretét. L-es… hát ez egy kicsit nagy, úgyhogy keresgélni kezdtem belőle kisebb méretért. Egy ismerős hangot hallottam meg magam mellől.
-Fogpiszkálókra is gyártanak itt nadrágokat? Nem hiszem, hogy a te méreted lenne az a nadrág. Kiesel belőle! Vagy odaragasztod magad belülről?
-Nagyon vicces vagy Saade… Attól, hogy valaki nem XL méret még kap magára ruhákat. Mint látod, most sem vagyok meztelen.
-Tök mindegy mit aggatsz magadra, így is úgy is trógerül nézel ki.
-Örülök, hogy te tökéletes vagy.
-Biztos jobban tudok valamit, ha megcsaltam Ambert és még így is megvadult miközben smároltunk.
Elborult az agyam… ökölbe szorítottam a kezeimet és összeszorítottam a fogaimat. Alig bírtam erőt venni magamon, hogy ne üssek be neki egy hatalmasat.
-Kicsit később is jöhettél volna. Akkor feldugtam volna őt a falra. –húzódott arrogáns vigyorra a képe. Eddig bírtam cérnával. Nekiugrottam. Az állvány, amin a farmerek voltak felborult. Átlöktem őt a pulóveres polcok felett és a földre kerültünk mindketten. Ütöttem, ahol csak értem, mikor a biztonságiak leszedtek róla. Ki tudtam cselezni őket, kisiklottam a szorításukból. Megint neki ugrottam. Már úgy nézett ki az üzlet mint egy csatatér. A polcokról a ruha a földre került, az állványok közül kettő teljesen felborult. Az üzletben mindenki minket nézett. Aztán végleg szétszedtek bennünket.
-Mi folyik itt uraim? –üvöltött velünk valami öltönyös fószer. Biztosan ő itt a mufti.
-Provokált és nem bírtam már tovább.
-Nem provokáltam senkit, csak közöltem vele pár lényeges információt!
-Egy rohadt seggfej vagy! A te hibád az egész!
-Magyarázzák majd meg a rendőrségnek!
-Mi? Ki akarják hívni a zsarukat?
-Nézzenek már körül! Az egész bolt a feje tetejére állt!
-Ezt most jól megcsináltad te élettelen!
-Te kezdegettél!
-Fejezzék már be az isten szerelmére! Mindketten ugyan úgy hibásak! –szólalt fel a pultos nő. Egyet kellett értenem vele. Ő provokált, de nekem nem kellett volna felvennem… okos enged, szamár szenved. Mindketten szamarak vagyunk. Inkább csendben maradtam.



Amber szemszöge:

A házban hemperegtünk Harryvel. Istenem, ha a lustaság fájna…
Ő az ágon feküdt, a mellkasán a fejemmel. A hajam simogatta. Jólesett a csend. Valamiért megnyugtató volt ez a helyzet. Aztán megcsörrent Harry telefonja. Igen, sikerült rábírnom, hogy bekapcsolja…
-Ezért nem akartam bekapcsolni!
-Vedd fel, biztos fontos.
-Lou hív. Tessék!... Mivan?! –sikkíntott fel. –Oké, azonnal megyünk! Szia.
-Mi történt?
-Zaynt bevitték. Egész éjjel bent fogják tartani.
-Micsoda? Miért?
-Állítólag verekedett egy boltban.
-Mit csinált? –döbbentem le teljesen.
-Én sem értem. Annyira nem vall Zaynre…
-Menjünk, jó?
-Persze, máris!


A rendőrségen…


-Jóestét… szeretnénk megkérdezni, hogy Zayn Malik merre van?
-Egy napra bent tartjuk őt rendbontásért. De neki nagyobb szerencséje volt, mert akivel verekedett még pénzbírságot is kapott.
-Miért?
-Mert nem akart együttműködni. Mr. Malik inkább csendben maradt. Ha úgy jobban tetszik, kettőjük közül ő volt az okosabb.
-Szabadna megtudnom, hogy kivel verekedett?
-Egy bizonyooooos… -nézett a papírjára. –Saade. Eric Saade.
-Ezt nem hiszem el. Tudtam! Csak jöjjön ki Eric, agyonütöm!
-Elnézést, de a verekedést Mr. Malik kezdeményezte.
-Jó, de abban biztos vagyok, hogy Eric inzultálta őt! És most miatta kapott egy nap elzárást! Esetleg láthatnánk őt?
-Persze. Jöjjenek utánam!

**

-Zayn…
-Na hát. Már csak te kellettél ide. –flegmult le.
-Most nem tehetnénk félre ezt az egészet?
-De igen. Miattad kerültem ilyen helyzetbe!
-Ez így van! –szólalt meg a hátam mögötti cellából Eric.
-De miért mit csináltam amiért ehhez kellett folyamodnod? –néztem Zaynre.
-Smároltál ezzel a faszfejjel! –mutatott Ericre.
-Kicsim, kérlek. –fogtam meg a rácson kinyújtott kezét. Próbálta elhúzni, de megmarkoltam neki, úgyhogy utána hagyta a dolgot.
-Hagyjál már.. –motyogta, miközben a homlokát a rácshoz nyomta. Orrunk összeért.
-Dehogy hagylak. –mondtam alig hallhatóan.
-Pedig jó lenne. Itt fogok bent rohadni holnap estig. De lehet, hogy még tovább is. És egyáltalán nem érte meg, semmi jó nincs benne.
-Shhhhs… fogd már be. –nyúltam be a rácsok közt és arcát közelebb húztam. Megcsókoltam, bár nem volt túl egyszerű. Kicsit hezitált, majd visszacsókolt. Sóhajtott egy nagyot.
-Bocsánat! –fordultam hátra az őrhöz.
-Tessék!
-Kinyitná nekem az ajtót?
-Eszemben sincs, ezt nem tehetem!
-Ne aggódjon. Csak szeretnék bemenni hozzá. Én juttattam őt ide, és szeretnék vele lenni.
-Nem tehetem. Bent tarthatom magát is, ha részese volt a dolognak, de csak úgy, ha egy másik cellába helyezem!
-Nekem az is teljesen megfelel. Lehetne ott mellette?
-Felőlem. –rántotta meg a vállát az őr. –Ilyet sem láttam még, hogy valaki önszántából akar rács mögé kerülni.
-Biztos ebben? Szerintem maga is megtenné, ha a szerelme maga miatt rács mögé kerülne!
-Talán igaza lehet. –nyitotta ki a cella ajtaját, majd mikor bementem rám zárta az ajtót.
-Te nem vagy normális!
-Dehogynem. Sőt… mindenre képes vagyok, hogy elhidd, hogy szeretlek!
-És ezért bezáratod magad…
-Én vagyok a hibás azért, hogy te ide kerültél!
-Dehogy is…
-Te is elismerted!
-Méregből mondtam. Az egyetlen hibás Eric … meg én… kekeckedett a kis nyomorék, de ha elengedtem volna a fülem mellett, akkor most nem lennék itt!
-Ha nem hagytam volna, hogy lesmároljon, nem lett volna mivel kekeckednie!
-Ajj dehogyisnem! Na gyere ide! –nyújtotta át a kezét az én cellámba. Odamentem és megfogtam neki. Közel hajoltam hozzá. Orrunk megint összeért…
-Te vagy a legelvetemültebb nő a világon, akit valaha ismertem Amberlynn Janner. Hogy lehetsz képes bezáratni magad értem. –mosolyodott el.
-Úgy, hogy szeretlek! Ilyen egyszerű! –mosolyodtam el. Aztán ajkaink megint találkoztak.
-Akkor rám már itt nincs is szükség? –nevetett fel Harry. –Ha nem haragszotok én nem szívesen lennék itt éjszaka. Nem tűnik túl kényelmesnek az az ágynak éppen nem nevezhető fadeszka.
-Nem baj én úgy sem fogok aludni. –simogatta az arcom Zayn, miközben rámmosolygott.
-Hagyjátok már abba mert mindjárt hányok!
-Kussolj Saade vagy nem felelek magamért! –prítottam rá, majd visszanéztem Zaynre és újra elolvadtam.


**

-Nem akarod kitalálni mihez kezdjünk? Én itt tuti nem fogok aludni! Nézd azt a barmot! Úgy alszik, mint akit leütöttek!
-Neki biztos megfelel az a koszos pad is! Végülis a szemét sem válogat a kukák között.
-Júj… -nevetett fel. –Azért ez egy kicsit erős volt. Én csajom vagy, imádlak. –nyomott egy puszit a számra.
-Olyan szar, hogy különválasztottak minket. Meg se tudlak csókolni rendesen…
-Várj jól odaszorítom a fejem.
-Ne már, még a végén fájni fog!
-Sokkal jobban fájna ha nem csókolhatnálak meg!
-Nekem meg az, ha fájdalmat okoznék neked!
-Ugyan már nem fáj ez! Na.. –nyomta oda a fejét.
-Bolondkám, úgy szeretlek! –csókoltam meg.

**

-A telefonomat elvették. Szóval mondtam volna, hogy játsszunk scrabble-t, de így nem nagyon fog menni!
-Barkóba? Az egészen jól megy nekünk. –nevettem fel.
-Látod ez nem is rossz ötlet! De most valami olyasmire gondolnék, amit sosem találnál ki!
-Próbáljuk meg!
-Hát jól van, te akartad!
-Kérdezhetek?
-Igen. Már kitaláltam!
-Szex?
-Nagyon vicces, természetesen nem!
-Ha most ez én fejemmel kellene gondolkodnom, akkor tuti a gyönyörű szemeidre gondolnék, amelyek még a cella gyér fényeit is körberagyogják!
-Kitaláltad…
-Komolyan? –pirultam el.
-Esküszöm, hogy erre gondoltam. Csak nem a sajátjaimra…