15. Think of me

Sziasztok,  végre megszültem nektek ezt a részecskét:) Jó olvasást és bocsi a késésért!

Ki akartam esni. Szerettem volna valamire vinni a tehetségemmel az életben, de valahogy semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy Eric minden egyes alkalommal sértegessen minket. Harryt, aki semmit sem ártott neki, csupán engem akart megvédeni a gusztustalan megnyilvánulásaitól.

Fáradtan mentem haza, és visszagondolva a mai napra jobb is, hogy végetért. Eric egész nap kritizált, és amikor végre eltaláltam idegességemben a hangokat, akkor is csak annyit felelt, hogy volt már jobb is. Erre csak annyit feleltem neki, hogy szerintem is. És itt a mentorokra gondoltam. Persze, hogy jobban énekeltem valaki olyannál, akihez szerettem bejárni, mert kedves volt velem és ha jól csináltam valamit, akkor nem felejtett el megdicsérni.
-Na kicsim, hogy ment a munka? –mászott oda hozzám Zayn, mikor leültem az ágyra.
-Nehezen. Eric egy fütyi! Teljesen kivagyok…
-Mit művelt már megint?
-Ma például háromszor elmondta, hogy te a kisöcsém vagy, mert hogy idősebb vagyok nálad. Utána meg azzal kezdett el szekálni, hogy hamisan énekelek, pedig a többiek mondták, hogy szép és tiszta. Mindegy is, nem érdekelt.. fel is pofoztam.
-Mi? Mert?
-Mert beszólt Harrynek, és provokált. Nem hagyhattam annyiban. –tekergettem a nyakam.
-Gyere. –mosolygott és masszírozni kezdte a vállam és a nyakam.
-Istenem… ezt el tudnám viselni egy darabig.

-Fiatalooook! Megjöttem!
-Szia anyu. –mosolyodtam el.
-Ti meg mi a fenét csináltok?
-Thai masszázs. –nevettem fel, majd lemásztam Zayn hátáról, amit ő egy nagy nyögéssel díjazott.
-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kitaposta a beleimet. Ahhh. –fordult a hátára, miközben a hasát fogta és keservesen felnevetett.
-Nyámnyila!
-Nem csodálom, hogy ki van a lelke is szerencsétlennek, ha azzal a 100 kilóddal rá állnál a hátamra, lehet, hogy én is így érezném magam!
-Anyaaa!
-Szerintem is nagyon pufi, de imádom. –mosolyodott el, majd odajött hozzám és belemarkolt a fenekembe. Zavarba jöttem, olyan nagynak éreztem a kofferemet a kezei között.
-Fejezd be! Dagadt vagyok, és?
-Hülye vagy, nem dagadt! –mosolyodott el, majd orrát az enyémhez érintette.


Másnap…

-Szóval szard le Ericet. Ott fogok beszólni neki, ahol csak éri. Seggfej, nem kell vele foglalkoznod! Nem kell, hogy miatta veszni hagyd a tehetséged. –szorongatta a kezemet Zayn a fellépésem előtt. Tök deja vu-m volt.
-Hát itt vagytok?
-Nem, ez csak egy látomás.. szerintem most indítottad el a youtube-ot. –magyaráztam neki ironikusan.
-Akkor „a világ 5 legratyibb embere közül az egyik” címen futhat a video.
-Eric fejezd be, vagy szájba csaplak. Kérsz még egyet?
-Mi vagy te tininindzsa? Sose voltál verekedős típus. Még szex közbe sem. Nem vagy valami amazon típus…
-Persze, mert báránykákat számolt unalmában. Érdekes én nem panaszkodtam rá. –mosolygott féloldalasan Zayn. Felsikítottam volna erre a beszólására.
-Haha… azzal a kis csenevész micsodával a lábad közt nem sok mindent mutathatsz neki. Biztos fele az enyémnek…
-Én két mondást ismerek. Az első: nagy egó kis méret, illetve nem a méret a lényeg, hanem ahogy használják. Lehet akár 50 centi is ha olyan vagy, mint egy törött deszka. –mosolyodott el, megveregette a vállát, majd elmentünk onnan. Előtör belőlem a nevetés.
-Meg sem bírt szólalni!
-Ne is szólaljon meg. Már nagyon sok amit csinál. Rohadt unalmas. –mentünk be az öltözőbe, ahol a fiúk épp öltözködtek.
-Hát ti? –néztem rájuk kérdően.
-Fellépünk ma. Ilyet se láttam még, de megszavaztak minket.
-Jézus, és a hajam még sehol sincs.
-Jesszus! –nevetett fel Harry, mikor Zayn levette a sapkáját.
-Magaddal foglalkozz, birkafürt!
-Birkafürt! –sikítottam fel. –Hát ez nagyon jó.
-Ha-ha-ha. Nem is vicces! –durcizott be Harry.
-Amber segíííííts! –nyávogott, majd felült az asztalra a tükör elé.
-Mit segítsek édes? –mosolyodtam el és elé álltam.
-Hát ebből kéne valamit kihozni.
-Csináljam meg a hajad? –csillantak fel a szemeim.
-Igen, mert egyedül már nem tudom szépre. Mindig van valami ami nem tetszik. Vagy nem tudom. Segíííííííts!
-Segítek. –fogtam meg a hajlakkot és elkezdtem fújkálni a haját, közben formáztam.
-Csukd be. –takartam el finoman a szemét, mikor a frufrujánál fújtam a haját. Adtam egy puszit a szájára.
-Azt hiszem kész.
-Ilyen gyorsan?
-Szerintem kész, de ha nem tetszik szólj, és igazítok rajta. De szerintem nagyon jó lett.
Megfordult és elkezdte magát méregetni a tükörben. Jobbra fordult, balra fordult, szemből nézte magát. Úgy páváskodott ott, hogy pár ezer lányt simán lekörözhetett volna. Aztán visszafordult hozzám és elmosolyodott.
-Tetszik.
-Örülök. –nyomtam egy puszit a szájára.
-Harry megcsinálod a hajam? –pillogott a göndörre Louis.
-Igen.
-És te is megcsókolsz majd?
-Addig aludj még párszázezer évet. Öhmmm Amber, megcsinálod a hajam? –virított egy százas mosolyt Harry.
-Ribanc! –csapta tarkón Louis Harryt és kiviharzott az öltözőből.
-Ne álmodozz vagy megfejlek mint a kecskéket!
-Most mi van én csak azt akartam, hogy megcsinálja a hajamat!
-Ezekkel a kezekkel… -emelte fel őket és egyesével nyomott a kézfejemre egy-egy puszit –csak és kizárólag az én hajamat lehet megérinteni!
-Milyen kis féltékeny vagy, bébipöcs!
-Ezt kikérem magamnak! –nevettem fel.
-Juuuuuuuuuuuj!
-Nem úgy értettem. –vörösödött el a fejem, Zayn pedig csak nevetve megpuszilt.
-Na jó, indulás, mert idő van! Lassan mi jövünk! –vonultak ki a fiúk az öltözőből, Zayn maradt utoljára.
-Kicsim!
-Tessék? –fordult meg és még a szemei is mosolyogtak, ahogy rám nézett.
-Tudom, hogy nagyon izgulós vagy. És hát szeretnék veled lenni minden fellépésed alatt. Ezért csináltam neked ezt. –mosolyogtam és elővettem a zsebemből a kis görcsölt karkötőt.
-Think of me… -mosolyodott el. –Mást sem csinálok, mióta megláttalak. –nézett fel rám mosolyogva, majd közelebb lépett és megcsókolt. –Köszönöm szépen.
Megöleltem őt erősen. Sok szerencsét kívántam neki, majd felfutott a színfalak mögé. Én pedig csak vártam és vártam…
-Mi van? A szerelmed épp lehúzza a műsor színvonalát?
-Akkora egy seggfej vagy Saade. Nem is értem, hogy mit képzelsz magadról.
-Tudom nagyon jól, hogy nem hozott ki belőled olyan fenevadat, amilyet én. -simított végig a karomon, amibe beleborzongtam.
-De rosszul tudod. Kicsit el vagy repülve magadtól, nem?
-Tudom, hogy szeretsz. Nem bírtál kiverni abból a szép kis fejedből. -lépett mögém és lehelete csiklandozta a bőröm. Visszafojtott lélegzettel figyeltem. Maga felé fordított és a falhoz tolt.
-Miért áltatod magad? Szeretsz... kívánsz...
-Felejts el!
-Nem tudlak. És te sem tudsz engem. -simította kezét az oldalamra. Becsuktam a szemem.
-Látod? Ennyi az egész... -nyomta ajkait az enyéimhez. Egy pillanatra kihagyott az agyam és önműködő módon visszacsókoltam neki. Hajába túrtam, majd mellkasára csúsztattam a kezem.
-Az egy kurva szép menet volt... gratulálok Amberlynn.
-Mi... mi... Zayn nem... Zayn... várj meg! Megmagyarázom!
-Tehetsz nekem egy szívességet.
-Engedj el Eric! -löktem el magamtól és Zayn után futottam.
-Zayn várj már meg! -fogtam meg a karját.
-Egyáltalán nincs benned semmilyen szégyen érzet?
-Nem szégyellem magam, mert én ezt nem akartam.
-Pont úgy néztél ki. Ne nézz már teljesen idiótának!
-De én téged szeretlek!
-Ja, akkor csak akkora ribanc vagy, hogy akárkivel leállsz smárolni, teljesen függetlenül attól, hogy épp van e valakid. -szemeimbe könnyek gyűltek és lekevertem neki egy pofont.
-Nem... nem... ne haragudj, nem akartalak megütni!
-Tudod mit, Amber. Szar érzés, ha félreismernek. Egyáltalán nem érdekel ez a pofon. Mert előtte már szíven szúrtál. Halottnak a csók, tudod... -felemelte a kezem és belenyomta a karkötőt. -Szerintem most legyen vége.
-Zayn ez csak egy hülye csók volt, ne csináld már! Ennyiért nem hagyhatsz magamra.
-Nem erről van szó. Látom, ahogy ránézel. El akartad hitetni magaddal, hogy már nem érdekel. És én is ezt akartam hinni. De ez nem így van. Mindketten tudjuk... Sajnálom.
-Zayn... -szóltam utána, de addigra már elment. Könnyeim záporesőként árasztották el arcomat...
-Amber! Amber mi van?
-Harry. -öleltem magamhoz, és pár percig némán zokogtam a vállán.
-Na, most már elmondod mi bánt?
-Felnéztem rá és letöröltem a könnyeimet.
-Menj el.
-Mi?
-Ha elmondom mit tettem te is megutálsz. És nem akarok egy nap alatt két embert is elveszíteni!
-Mi? Kit veszítettél el?
-Zaynt. -törtek fel megint a könnyeim.
-És ha megígérem, hogy nem érdekel mit tettél vele? -simogatta meg az arcomat és kedvesen rám mosolygott. -Attól a mi barátságunk nem fog megromlani. Ne sírj. -törölte le puha ujjaival a könnyeimet. Megpusziltam a tenyerét és közelebb húzva magamhoz végig puszilgattam az alkarját... a mellkasához nyomtam a fejem és megmarkoltam a pólóját.
-Harry...
-Mit tettél te kis bűnöző? -emelte fel az államnál fogva a fejem és még mindig kedvesen mosolygott.
-Eric lesmárolt, ő meg látta. Nem is hagyta, hogy elmagyarázzam.
-Görény!
-Tudtam, hogy te is megutálsz!
-Neeeeem... ő a görény és nem te!
-Zayn? -kerekedtek ki a szemeim.
-Dehogy is. -nevetett fel. -Eric.
-De Harry én egy barom vagyok.
-Dehogy vagy barom, mindent helyre lehet hozni! -mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a homlokomra. -Na gyere. Iszunk valamit. Beülünk egy kávéra a Starbucks-ba, vagy ilyenek? Kisírod magad... segítek.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! -puszilgattam össze az arcát, majd megöleltem. Lábujjhegyre kellett állnom, mint a balerináknak, hogy felérjem a nyakát.