1. A tehetségkutató

Sziasztok,  újra itt vagyok, ebből a blogomból az első résszel :) Tudom, hogy nem valami izgalmas de valahogy el kell kezdeni! Remélem ebben a blogban is velem tartotok, úgy, ahogy az előző kettőben! :) Jó olvasást!

Másfél éve vagyok együtt a barátommal. Most költöztünk össze. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy meg kell tennem ezt a lépést. Hiába magyaráztam anyunak, hogy ne aggódjon miattam, mivel Eric úgy sincs otthon szinte sohasem, ez olyan lesz, mintha külön költöztem volna, hogy önállóan éljek tovább, megkezdve a saját kis 20 éves életemet. Elég jól megvoltunk Eric-kel, anyu mégis nagyon félt tőle valamiért. Mindig azzal jött nekem, hogy meg fog bántani, hogy nem fogom bírni a körülötte lévő felhajtást, a rajongókat, ilyenek. Mindig mondtam neki, hogy ez nekem nem jelenthet gondod, mert elég régóta együtt vagyunk már és már megtanultam kezelni az ilyen jellegű dolgokat.
Ma egyébként egy elég nehéz nap előtt állok, ugyanis Eric fél éve győzködött, hogy menjek már el egy tehetség kutatóba. Nem jelentkeztem sehová, ezért ő a tudtom nélkül megtette helyettem. Nagyon kiakadtam rá ezért, ordítoztam vele, ilyenek… aztán végiggondoltam az egészet és rá kellett jönnöm, hogy ez egy óriási lehetőség és nem szabad elszalasztanom. Ha már olyan buta voltam, hogy nem hallgattam rá –aki mellesleg még ért is hozzá –akkor legalább menjek el a meghallgatásra, így, hogy bejelentett engem.

Jelenleg fél órája ülök itt, és elvileg kettővel a mostani fellépő után én következem. Idegesen tördeltem a kezeimet, amit Eric észre is vett. Felemelve az egyiket apró csókot lehelt rá.
-Ne izgulj bébi, csodás leszel! –mosolygott rám kedvesen.
-Neked legyen igazad, és imádkozz azért, hogy ők is így lássák!
-Biztos, hogy így fogják! –puszilt szájon, majd megsimogatta a kézfejem, amit már vörösre csipkedtem.
-Te jössz Amberlynn!
-Phuuuuh… szurkolj értem édes! –pusziltam szájon utoljára Ericet és kicsit megszorítottam a kezét, majd kimentem. Már az utolsó fiú énekelt, aki előttem volt még. De épp befejezte a dalt.
-Hát Richard, sajnálom, de nem! –hallottam Simon hangját.
-Nem. Egy kis lúzer vagy!–csóválta a fejét kedvesnek épp nem nevezhető stílusban Britney.
-Én ellent mondok a többieknek, legyen igen!
-Bocsi, de nem.
-A fenébe, én is így fogok járni? –néztem Jade-re, aki támogatott, mialatt én teljesen összeszartam magam. Már bocsánat.
-Reméljük, hogy nem, én szurkolok Amber!
-Köszönöm.
Kimentem a színpadra, és azt hittem, hogy dobok egy hátast. Simon Cowell, Britney Spears közvetlen tekintete előtt merőben más volt az egész, mint a színfalak mögött. Nem nagyon ismerem a tini csapatokat, de láttam még két fiút ülni a mentorok közt, azt tudom, hogy valamelyik új Xfaktoros tinibanda tagjai. Az egyik egy göndör hajú, a másik fekete, elöl kiszőkítve picit… baromi jól néz ki mindkettő.
-Hello szépségem, hogy hívnak? –kérdezte a göndörke.
-A nevem Amberlynn.
-Amberlynn. Gyönyörű neved van. –mosolygott a fekete hajú. Bosszantó, hogy nem ismerem őket. Nagyon édes mosolya volt.
-Köszönöm. –mosolyodtam el.
-Kedves Amber. Mit szeretnél nekünk énekelni? –kérdezte Simon.
-Mario-tól a Let me love you-t.
-Hoppá! –nézett mindenki a fekete hajú fiúra. Nem értettem, de ő nagyon mosolygott. Kínos volt az egész. Visszamosolyogtam, mintha érteném, de halvány fogalmam se volt semmiről.
-Tessék!
-Baby I just don’t get it, do you enjoy being hurt?…
I know you smelled the perfume, the make-up on his shirt.  
You don’t believe his stories, you know that they’re all lies,
bad as you are, you stick around and I just don’t know why
If I was ya man –baby you, never worry ’bout -what I do,
I’d be coming home back to you, every night, doin you right
You're the type of woman -deserves good things
Fistful of diamonds -hand full of rings
Baby you're a star I just want to show you, you are
You should let me love you
Let me be the one to give you everything you want and need
Baby good love and protection
Make me your selection
Show you the way love's supposed to be
Baby you should let me love you, love you, love you…
-Wao… úgy gondolom ez egy határozott igen!
-Masszívan! –tette hozzá a göndörke.
-Köszönöm. –mosolyogtam. Nagyon izgatott lettem.
-Hmmm… igen! –Britney.
-Köszönöm!
-Azt hiszem csatlakozom. Igen!
-Jézusom. –hüledeztem. –Köszönöm szépen! -Azt hittem elájulok. Könnybe lábadt szemekkel mentem vissza a színfalak mögé, ahol Eric már fülig érő szájjal várt.
-Látod szívem megmondtam! Mondtam, hogy imádni fognak!
-Jade, kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Az a fekete hajú fiú… Miért mosolygott annyira a számon?
-Mert alig 2 évvel ezelőtt az ő kezét fogtam, mikor ugyan ezt a számot akarta énekelni.
-De ők kik? Mármint ő meg az a másik fiú…
-Egy híres angol banda tagjai akik itt futottak be az Xfaktorban Simon mentoráltjaiként. Nem ismered őket? One Direction néven futnak még 3 másik fiúval.
-Sosem hallottam még róluk, mondjuk nem is igazán vagyok jártas az ilyesmiben.
-Ez fura. Ahhoz képest, hogy Eric Saade a barátod. –mosolygott.
-Igen, pont ezért nem követem nyomon a dolgokat. Nem szeretem felidegesíteni magam a kacsa hírekkel, amit a gusztustalan média talál ki. Inkább nem olvasok tinimagazinokat, nem nézek tiniadókat mert mindenhol hülyeségeket látok Ericről és rólam. Rádiót meg amúgy sem sűrűn hallgatok. Ismerős volt ez a név, hogy One Direction, bár nem tudnék arcokat kapcsolni hozzájuk. Illetve mostmár kettőt igen.
-És a másik hármat is fogod tudni, ugyanis felváltva lesznek a tanácsadóid. Az ő mentoráltjuk leszel, ők kapták a fiatalokat. –mosolygott.
-Remek, legalább kiokosodom egy kicsit! És olyan boldog vagyok, hogy bekerültem!

Hátramentem az öltözőhöz, hogy visszavegyem a melegítő nacimat. Ebben jöttem, mert nagyon ideges voltam, és így kényelmesebben éreztem magam. Ekkor valaki kopogott az ajtón.
-Egy pillanat, épp öltözöm!
-Eric vagyok!
-Jajj gyere drága! –mosolyogtam.
-Na? Kész vagy, mehetünk?
-Egy pillanat!
-Jó, addig lemegyek a kocsiba, majd ott találkozunk, rendben? –mosolygott.
-Persze menj csak!
-Na akkor majd találkozunk.
-Egyébként szerinted milyen voltam? Mármint úgy értem, hogy nagyon gáz volt? Mert igazából nagyon szeretem ezt a számot, csak ott a fiúk nagyon röhögtek és… na szóval, milyen volt? –háttal álltam az ajtónak és a ruháimmal molyoltam egy szál francia bugyiban.
-Szerintem nagyszerű voltál.
-Jézusom! –fordultam meg és magam elé kaptam a nadrágomat.
-Ne érezd magad zavarban, már mindent láttam, amit lehetett. –mosolygott.
-Ez kurva ciki… -motyogtam magamnak.
-Hogy?
-Semmi, csak… kínos.
-Szóval Amberlynn. –mosolygott. –Szerintem nagyon szép hangod van és sok mindent ki lehet hozni belőle.
-Öhm… köszi. És… -léptem közelebb, ekkor belépett a göndörhajú is.
–Sziasz…tok. –akadt el a szava és széles vigyorra szaladt a szája. A hátam mögött lévő tükörből látta a fenekemet.
-Nem moziban vagyunk!
-Bocsánat.
-Szóval lehet, hogy ciki, de nem ismerlek titeket! –mondtam, miközben a nadrágomat próbáltam magamra rángatni.
-Én Harry Styles vagyok. Ő meg Zayn. Zayn Malik.
-Amberlynn Hayley Janner. –nyújtottam mosolyogva a kezem először Harrynek, aztán Zaynnek.
-Egyébként örülhetsz, mert velünk leszel összezárva. Mi leszünk a mentoraid.
-Én egyszerű eset vagyok, szóval rajtatok áll, hogy jól fogunk e kijönni, vagy sem! –ekkor megcsörrent a telefonom.
-Eric… a fenébe, rohanom kell!
-Eric? Te vagy Eric Saade barátnője? Valamelyik statiszta elmesélte, hogy egy híresség barátnője lesz az egyik mentorált.
-Igen, már másfél éve a barátom. –mosolyogtam. –És elég éhes szegény, ahogy látom. –nevettem fel. –Úgyhogy… ha megbocsátotok! –indultam el az ajtó felé.
-Amberlynn! –szólt utánam Zayn.
-Amber! Csak… Amber. –mosolyogtam.
-Oh, rendben. Szóval… megadod a számod? Már csak a munka miatt…
-Ja, igen, persze! –mosolyogtam, ő pedig előkapta az iPhone-t. Kivettem a kezéből a készüléket és gyorsan beütöttem a számokat. „A barátnőd” néven mentettem el, hagy húzzam az agyát egy kicsit. Ördögi mosollyal az arcomon adtam a kezébe a telefont.
-Na sziasztok, majd találkozunk!
-Szia!


Zayn szemszöge:

Mindketten kiguvadt szemekkel figyeltük hibátlan alakját, bezárólagosan a kerek fenekével.
-Hűűű…
-Igen… asszem hasonló dologra gondoltunk…
-Szexi.
-Az. –bólogattam, majd elkezdtem keresni a nevét a névjegyzékemben.
-Te figyu, szerinted hogy mentette el a nevét? Mert Amber… sehol. Janner… sehol.
-Hayley?
-Nem, arra is csak Hayley Wintert adja ki… tudod az a pincér lány. –mosolyogtam.
-Akivel a raktárban…?
-Iiiiiigen ő.  –nevettem fel. -A barátnőd!? Ha ha ha, nagyon vicces, Miss Janner. –nyomtam rá a hívás gombra mosolyogva.


Amber szemszöge:

Lementem Erichez a kocsiba.
-Indulhatunk? Mindjárt éhen halok!
-Persze, bocsi, csak elkapott még Zayn és Harry az öltöző … előtt! Az öltöző előtt. –hablatyoltam össze valamit. Még sem ismerhettem be, hogy kissé alulöltözötten láttak.
-Ja, semmi gond! –ekkor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.
-Igen tessék, itt Amberlynn Janner!
-Itt Zayn Malik. A barátod!
-Nem hagyhattam ki. –nevettem fel.
-Nagyon vicces, ezért még számolunk! –nevetett.
-Jó, állok elébe. Na szia.
-Ki volt az?
-Csak Samantha!
-És Samanthának be kellett mutatkoznod?
-Igen, ismeretlen számról hívott.
-Ja… értem!
Zavart, hogy megint kamuztam Ericnek, amire igazából fogalmam sincs, hogy mi szükség volt. Bántott, hogy nem voltam őszinte vele...
Egész úton a kajálda felé azon rágtam magam, hogy vajon mit talál ki Zayn retorzióként. Kis hülye, nem tudja még, hogy kivel van dolga!