10. Anyu

Sziasztok, megjöttem! :) Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni a részhez, kicsit szerintem uncsi lett :/ na m1, jó olvasást! :)

Csak szembe feküdtem vele. Egy ideig néztem, ahogy angyali arccal alszik előttem békésen. Képtelen voltam betelni arca tökéletes vonásaival. Olyan ártatlannak látszott, olyan békésnek, olyan kedvesnek. Már az jólesett, hogy a közelemben van és bámulhatom. Elmosolyodtam.
-Amber, ne bámulj már…
-Bocsánat. –mosolyogva elfordítottam a fejem, de önkéntelenül is vissza kellett pillantanom rá.
-Jó érzés? –nyitotta ki a szemeit és mélyen enyéimbe meredt velük.
-Igen. –mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam hozzá és egy hosszú csókot nyomtam a szájára. Belemosolygott és derekamra csúsztatva a kezét közelebb húzott magához.
-Annyira …
-Annyira? –nézett rám mosolyogva.
-Nem tudom.. boldog vagyok. –mosolyogtam. Nem teljesen ezt akartam mondani, de végül megbotlott a nyelvem és ez sikeredett…
-Ami azt illeti én is nagyon boldog vagyok! Azt hittem már sohasem jön el ez a pillanat.
-Erre a pillanatra vártál?
-Bizony! Hogy végre a karjaimban tarthassalak!
-Édes vagy! –bújtam közel hozzá, ő pedig átkarolta a vállam és a hajam simogatta. Össze vissza vert a szívem, nem tudtam, hogy mit csináljak. Adtam egy puszit a nyakára, majd felemeltem a fejem és megcsókoltam. Fölé kerekedtem és az ölébe ültem, miközben csókoltam. Ő a fenekembe markolt finoman, mire felsóhajtottam. Teljesen beindított..
-Csengettek, nem?
-Mi? –teljes extázis uralkodott el rajtam. Nem hallottam és nem láttam semmit.
-Csengettek.
-Igen?
-Aha.. –mosolyodott el, én pedig kipattantam az öléből és odafutottam az ajtóhoz.
-A…anyuuu! –ugrottam a nyakába.
-Szia kicsim! Annyira hiányoztál!
-Micsoda meglepetés, kerülj beljebb!
-Köszi. –jött be utánam a nappaliba. Zan gyorsan felpattant az ágyról.
-Jóestét. –mosolodott el.
-Oh, szervusz! –vigorgott nagyon anyu, majd rám pillantott.
-Anyu, ő itt Zayn Malik. Zayn, ő az én anyukám, Amanda, de csak Mandy. –mosolyogtam.
-Örülök, kedves Zayn. –nyújtott kezet anyu, amit ő el is fogadott.
-Részemről a szerencse! Öhm.. azt hiszem, én most… megyek.
-Biztos nem maradsz? Elférünk. –pislogtam rá nagy szemekkel.
-Inkább megyek, beszélgess csak anyukáddal.
-Hát, ahogy gondolod.
-További szép estét, Mrs. Janner. –mondta, majd felkapta a kabátját.
-Köszi, neked is!
-Egy perc. –mosolyogtam anyura. –Csak szeretnék vele valamit megbeszélni az Xfaktorról.
-Jól van, csak nyugodtan.
Kimentünk az ajtó elé, amit becsuktam, hogy anyu ne kukucskáljon. Egyből megcsókoltam.
-Nem jókor jött anya. –húztam el a számat.
-Ugyan már, annyit leszünk még együtt, amennyit csak akarunk!
-Kedves vagy, köszönöm. –mosolyogtam.
-Holnap látlak?
-Persze. Majd felhívlak!
-Jól van. Szia. –nyomott egy puszit a számra.
-Szia.

-Már itt is vagyok! –ugrándoztam be a nappaliba.
-Szóval?
-Szóval, mi?
-Mi van közöttetek?
-Mármint kivel?!
-Ezzel a szívtipró külsejű kis pasival akit most zavartam haza. Sajnálom, ha belerondítottam valamibe.
-Nem rondítottál bele semmibe, anyu.
-Nagyon helyes fiú! –mosolygott. –Gyönyörű szemei vannak és aranyos a mosolya.
-Oké, nem akarsz egyből feleségül adni hozzá?
-Hidd el, ha lehetne megtenném! Első látásra szimpatikusabb mint Eric valaha is volt!
-Na akkor most jön a jó hír: szakítottunk.
-Eric és te? –kerekedtek ki a szemei.
-Így van.
-Mert?
-Mert megcsalt.
-Sosem volt szimpatikus, ezt egy szülő valahogy megérzi. Persze vannak pozitív csalódások, de… na mindegy. Akkor most ezzel a cuki fiúval kavarsz?
-Hát azért nem mondanám. Csak ismerkedtünk és sokszor aludt nálam az utóbbi napokban…
-Aha, aludt…
-Igen anya, aludt…
-Aludt..!!!
-Igen ALUDT!!!
-Ne nézz már ennyire hülyének, én is voltam húsz éves!
-Nem nézlek hülyének, képzeld. Ma sikerült eljutnunk odáig, hogy végre megcsókoljuk egymást.
-Szóval randiztok? Annyira örülök neki! Olyan kis kedves feje van ennek a fiúcskának! De mondj már meg nekem valamit… illetve két valamit. 1: Hogy lehet, hogy egy ilyen helyes fiúnak nincs barátnője? 2: Hol sikerült felcsípned őt?
-Ajj anya ne igyál már a medve bőrére! Nincs még köztünk semmi, csak párszor itt aludt, smároltunk, ennyi. Egyébként nemrég szakított a barátnőjével miattam.
-Miattad? Ez olyan édes!
-Annyira azért nem.. szegényt kidobta mint a macskát a dolgára…
-Mert?
-Mert meglátta egy képen, ahol velem smacizik. Kellemetlen volt…
-Hogyhogy kép készült róla? Ilyen híres lettél?
-Dehogy is, ő híres. –mosolyogtam. –Egy előző Xfaktorban feltűnt fiúcsapat énekese.
-Mondjuk én nem vagyok otthon az ilyesmiben.
-Én se ismertem őket.  

**

Az este elég jól telt, szerencsére anyu nagyon fáradt volt, hamar lefeküdt aludni, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és elhatároztam, hogy meglátogatom Zaynt a lakásán… Felvettem a legdögösebb ruhámat. Nem akartam tőle semmit, az nagyon korai lenne, és semmi kedvem sem volt „áruba bocsátani” a testem, de azért szerettem volna, ha jó hatást érek el nála. Ami ebben a göncben szinte előre látható volt…
Egy fekete szövetkabátot vettem fel, ami kishíján a térdemig leért. Mivel ruha volt rajtam, kicsit úgy néztem ki, mintha nem lenne rajtam nadrág.
Nemsokára oda is értem hozzá. Egy picit féltem a sötétben, egyedül az utcán, de érte megérte. ég akkor is, ha fél óráig rettegnem kellett, mert a magassarkúm miatt lassan ment a közlekedés.
Csengettem. Tuti, hogy már alszik szegény, de reméltem, hogy nem fog haragudni azért, mert felkeltem őt.
Körülbelül 10 percig ácsorogtam az ajtóban és már akartam újra csengetni, mikor nyitódott az ajtó. És megláttam őt… egy szál boxerben…
-Amber? pattantak ki az egyébként nagyon álmos szemei.
-Bébi… -ugrottam a nyakába. A combom alá nyúlt és bevitt a házba…