7. Majomház

Sziasztok,Megjött mára a második barátnőm unszolására:D  

Kicsit rendbe szedtem magam, hogy azért ne úgy nézzek ki, mint egy zombi, ha már Zayn Malik úrral lépek ki a nyílt utcára fényes nappal, bár ahogy elnézem, őt egy cseppet sem zavarta a kinéete. Már nem mintha nem lett volna észveszejtő, csak nem volt úgy kirittyentve, ahogy megszoktam tőle. Viszont ez a mackó nadrág hihetetlen édesen mutatott rajta. Nem tudom hogy csinálja ezt, de mellette még ebben a szerelésben is istennőnek éreztem magam. Bújtam is hozzá rendesen, hagy higgyék csak, hogy a pasim… hehe.
-Kérsz valamit? –álltunk meg a Starbucks előtt.
-Nem, nem szükséges, hogy rám költs.
-Csend! A mai napomat rád szentelem. –mosolyodott el. –Szóval úgy érzem rosszul tettem fel a kérdést. Átfogalmazom. Mit kérsz?
-Öhm… egy… tejeskávét?
-Frappé, és milyen is legyen?
-Zaaaayn! –nevettem fel.
-Szóval? –nevetett ő is.
-Jó, legyen egy karamellás.
-Remek választás, azt én is szeretem. –nevetett. –Nehogy megigyam. Szeretek közösködni veled az ilyesmiben. Először a fagyi, a leves, a croisant. Megy ez nekünk, úgy érzem. Na gyere!
Bementünk a kávézóba, ahol elég sokan voltak most.
-Jézusom bébi… ööhmm… Zayn! –kerek szemekkel rám nézett nevetve. Jó, ez kurva ciki volt…
-Ne haragudj, mindent elmagyarázok, csak előtte közölni szeretném, hogy a hátad mögött ti virítotok pár kiscsaj pólóján.
-Hol?
-Ne nézz oda! Mögötted az ablaknál…
-Jó, akkor álcázás beindítva. –mosolyodott el és lehúzta a pulcsija ujját. Na igen, sajnos a tetkók árulkodnak…
Elővettem a kabátom zsebéből a kb. 3 négyzetcentiméteresre összegyűrt sapimat –aminek gyönyörű UV pink színe volt –és ráhúztam a buksijára. Leadtuk a rendelésünket, egy picit várni kellett rá.
-Milyen néven szólítsalak ha kész?
-Za… izé.. Gustav…
-Gustav! –sikítottam fel. –Hát ez nagyon jó…
-Most mi van? –nevetett fel. –Nem jó?
-De, pont olyan Gustie fejed van.
-Az ott nem Zayn a One Direction-ből? –sutyorogtak az asztalnál. Odanéztem, mire a lány hangosan megszólalt.
-Bocsi, nem te voltál az Xfaktorban?
-Öhm.. nem, szerintem összetévesztesz valakivel. –mosolyodtam el. Ha elmondom egyből lebuktattam volna Zaynt. –Georgina vagyok. –mosolyogtam.
-De te… úr isten, Zayn! –sikkantott fel.
-Nem, nem! Gustav! –magyarázott a pultos fiú.
-Nem! Tuti, hogy Zayn a… -Zayn befogta a száját.
-Esküszöm annyi aláírást és képet kapsz, hogy teleragasztgathatod vele a falad, csak meg ne mukkanj, jó? –a lány csak bólogatott.
-Tessék, a két frapp.
-Kösziiii. –vettem el mosolyogva őket a pultról, míg Zayn a lánnyal fotózkodott.

-Nagyon köszi még egyszer. –mosolygott rák vörös fejjel a lány.
-Szia. –mosolygott Zayn. –Na, mehetünk?
-Ezt elég lazán megúsztad Gustavo. –nevettem fel.
-Gustavo?
-Hát ha már lúd, legyen kövér. Te spanyol szexbomba!
-Amber, nem vagy te egy kicsit indiszkrét?
-Sose azt nézd édesem. –fogtam meg a kezét és kimentünk a kávézóból.
-Na akkor állatkert jó lesz?
-Igen, csak kicsit féltelek!
-Engem? Miért?
-Nehogy befogjanak és bedugjanak a csimpánzok közé!
-Hallod… te még ma nagyon kihúzod a gyufát! Először összecsokizol, most meg ez?! Nagyon súlyos, nem félsz egy kicsit sem?
-Kellene? –kicsit kellettem magam neki.. na de hát istenem… már minden porcikámmal rá akartam vetni magam.
-Én a helyedben félnék! Nehogy mindketten a csimpánzok között végezzük.
-Az nem lenne túl célravezető. –nevettem.
-Szerintem sem, mert azok mindig üvegházban vannak, és akkor mindenki végignézné, ahogy megtermékenyítelek! –pont akkor ittam, és sikeresen félre is nyeltem, annyira felröhögtem.
-Jól van na, már másodszor akarsz ma megfulladni! –nevetett.

Kb. fél óra séta és legalább háromszor ennyi idő sorbaállás után bejutottunk a mi kis elvont állatos birodalmunkba. Első utunk hová vezetett? Persze, hogy a csimpánzokhoz.
-Azt figyeld ott! Milyen ostoba feje van!
-Kísértetiesen hasonlít valakire… -gúnyolódva célozgattam.
-Igen, én is így látom.. Mikor reggel felkeltem, mintha csak ezt láttam volna magam mellett!
-Mekkora tapló vagy Malik! –vertem bele a vállába finoman.
-Jól van na, vicceltem, mert arra hasonlítasz! –mutatott a legrondábbra mind közül. Éppen ki volt fordítva mindkét fele a szájának és a sárga hiányos fogazata elénk tárult, így megcsodálhattuk.
-Kösz. Tudom, hogy csúnya vagyok, de talán nem ennyire!
-Hülye vagy te, nem csúnya. –mosolygott, majd elindult a majomház felé, én pedig követtem. Egy rácsos alagúton kellett átmenni, alattunk gorillák voltak, idebent pedig rengeteg kis apró majom. Mindenféle. Voltak makik, olyan nagyszeműek, a csíkos farkúak a Madagaszkárból, kis vörösek, csuklyás majmok és lajhárok is.
-Hazataláltál? –kérdeztem Zaynt, aki nagyon el volt ragadtatva a kis ugráló szőrcsomagoktól. Az egyik a vállára ugrott a nagylevelű trópusi növényről, ami mellett álltunk.
-Hát te nagyon kis édes vagy! –akarta megsimogatni a kis gyűrűs farkú makit, de az rácsapott a kezére. Hatalmas nevetésben törtem ki, ahogy láttam Zayn csalódottan mosolygó, lebiggyesztett fejét.
-Jól van na, ez abszolút nem vicces! Rábaszott a kezemre a kis szutyok!
Nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Jajj ne nevess már ki!
-Nem… nem bírom..
-Mindjárt revansot veszek. –lökött meg egy kicsit, és én megbotlottam az elválasztó kis farönkökbe, amik kb olyan alacsonyak voltak, mint a bokám, és beestem a pálma alá. Pont időben rántottam magamra Zaynt. Még szerencse, nehogy már csak én essek el.
-Ez most mire volt jó!? Beestünk a makik közé. –nevetett, miközben egész teste rám nehezedett. Én valahogy már nem tudtam nevetni, miközben minden porcikáját éreztem az enyéimen. Olyan érzés volt, mintha hirtelen szimbiózisba kerültek volna egymással. Olyan jó illata volt, és annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá.
-Mi is csimpánzok lettünk… -nézett mereven a szemeimbe.
-Bevállalom, ha most megcsókolhatlak…
Megfordított, amit csak egy hangos sóhajjal reagáltam le. Én kerültem felülre.
-Ha meg akarsz csókolni neked kell átvenni az irányítást. –mosolyodott el és eltűrte a hajam a fülem mögé. Lehajoltam és finoman megcsókoltam. A szívem azonnal a torkomba ugrott és össze vissza verte a kellemes ütemet. Gyomromban millió pillangó szállt és alig kaptam levegőt. Végre… végre megint érezhettem azokat a puha ajkait. Lassan csókoltam és ő partnerem volt ebben, nem siettette a dolgot. Megváltás volt, mikor nyelveink végül találkoztak egymással. Egy kellemes sóhajt hallattam. Aztán kicsit hevesebb lettem. Beletúrt a hajamba. Elmosolyodtam. Fordított a helyzetünkön, ő került felülre. Finoman végigsimítva a hasamat puha ujjaival benyúlt a felsőm alá és gyengéden simogatta az oldalam.
Basszus mennyire vártam már ezt a pillanatot…
-Zayn… nem szabad… -suttogtam.
-Nem érdekel. –mondta, miközben még mindig csókolt, és lábaim közé fészkelődve dereka köré kulcsolta azokat. Megmosolyogtam…
Erősebben összeszorítottam a lábaimat és a kezeimet, ő pedig felállt, és a fa törzsének támasztotta a hátam gyengéden.
-Le fogunk bukni cica…
-Én mondtam, hogy nem szabad… -nevettem fel.
-Van egy jó ötletem. Menjünk haza… lenne egy két tervem veled.. –puszilt bele a nyakamba.
-Megőrjítesz!
-Biztos nem annyira, mint amennyire te engem! Már az első naptól kezdve.
-Ne vegyél erre mérget.
Pár vacak gondolat átfutott a fejemen, miközben letett. Megpuszilta a nyakam, és finoman eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám, amin nem is csodálkoztam.
-Most…
-Zayn, mindketten tudjuk, hogy ez nem volt helyes. Ez csak egy hiba volt.
-Én esküszöm, hogy nem értelek! –istenem, azok a szemek…
-Nem is várom, hogy megértsd, elég, ha én értem.
-Igen, talán neked elég. De én is szeretném érteni, ha már érintett vagyok!
-Mi nem vagyunk szerelmesek egymásba, ez így nem helyes! Vagy te már nem szereted Perrie-t?
Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.
-Na látod… szeretném, ha megmaradnánk barátoknak…
-Mi soha nem voltunk barátok. Ezt te is jól tudod.
-De…
-Miért, szerinted a barátok vágynak ilyesmire, mint amit mi csináltunk? Vagy a lánybartnőiddel is smárolsz? Nem hiszem el, hogy ennyire vak vagy Amber… mindegy. –mosolyodott el. Na ezt most nem nagyon értem… -Mehetünk?
-Öhm.. igen. –néztem elég hülyén, de nem szólt semmit. Mardosott a bűntudat. Több okból is. Először azért, mert megint átléptem egy határt, amit nem szabadott volna. Másodszor pedig azért, mert úgy viselkedett velem innentől kezdve, mintha mi sem történt volna. Egy ideig én is megfeledkeztem róla, jól elhülyéskedtük az időt. Aztán mikor hazakísért megint beugrottak a majomház momentumai.
-Akkor szia… -mosolyodott el és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.
-Szi..szia. –csuklott el a hangom, majd végignéztem, ahogy elmegy. Felmentem. Becsuktam magam mögött az ajtót és sikítottam egyet. Jól esett. És az utána következő könnyzuhatag is, ami másodpercek alatt áztatta el az arcomon a bőrt…