12. Meghívás

Második mára, ugyh most szeressetek! ♥:D

 Elvesztem az ölelésében. Olyan érzés fogott el, hogy soha többé nem akarok kikerülni ezek közül a karok közül. Minden pillanatát megéltem annak a csóknak. Lassan csókolt. Lassan és szenvedélyesen. Nagyon tetszett. Meg volt borotválkozva, apró kis borostája, amit szemmel szinte látni sem lehet szúrt egy picikét, de nem érdekelt. Még akkor sem foglalkoztam vele, ha utána úgy fogok kinézni, mint akinek kifújta a szél a száját. Fájdalom is kell, hogy társuljon az élvezet mellé, mert csak így tudjuk értékelni, hogy valami mennyire fantasztikus...

Éreztem az apró levegővételeit. Annyira aranyos volt. Nyelve kimeríthetetlen táncot járt az enyémmel, amit egyre jobban élveztem. Kezdtem bevadulni és kicsit megharaptam neki, mire elmosolyodott és szája elszakadt enyémtől. Csak ez az apró kis kapocs tartott össze bennünket. Eszembe jutott az, amikor kiskoromban játszottam olyat anyuval, hogy megfogtam a nyelvem és úgy próbáltam beszélni.
-Hmmmmm…
-Ne motyogj! –próbáltam mondani valamit, majd újra megcsókoltam. Elnevettük.
-Annyira, annyira, annyira szeretlek te hülye nőszemély! –szívem a torkomba ugrott egyből erre a mondatra. Arcomra hatalmas vigyor húzódott. Szeret? Komolyan ezt mondta?
-Miért nézel így rám?
-Biztos csak álmodom… -suttogtam, miközben lecsuktam a szemeimet. Aztán megint a puha ajkait éreztem enyéimen. Az asztal felé kezdett tolni finoman, közben egy másodpercre sem szüntette meg a közelséget kettőnk közt. Nekinyomott finoman a testével. A nadrágján a dudor hozzáért a combomhoz, amibe bele kellett nyögnöm. Annyira kívántam, hogy valósággal fájt…
-Kérlek… -suttogtam. Megemelte a combomat és felültetett az asztalra. Lábaim közé furakodott és magához rántott. Megint felnyögtem.
Kezemet lecsúsztattam a nadrágja gombjához. Végigsimítottam rajta, majd kigomboltam és a feneke alá letoltam a nadrágját. Belemarkoltam abba a falatnyi kis fenekébe. Pont beleillett a tenyerembe. Elszakadt ajkaimtól és szenvedélyesen felnyögött. Nekem préselte magát odalent.
-Ne csináld, ne csináld, ne csináld! –nyögte erőtlenül.
-Meghalnál értem, mi?
-Órákig erőszakoskodnék veled amíg fel nem sikítasz a gyönyörtől!
-Zayn ne kínozz. –haraptam bele az alsó ajkamba, majd boxere után nyúltam. Megfogta a kezem.
-Ne… ne itt… nem alkalmas..
-Én nem úgy érzem. –utaltam dudorodó altájaira, majd alsó ajkába haraptam. Megint felnyögött.
-Za… nem láttam semmit. –fordult meg Niall. Gyorsan felhúzta magára a nadrágot.
-Niall! –ordított rá.
-Ne haragudjatok. –fordult meg az ír fiú gyufa vörös fejjel, majd Zaynt mérte végig. Felrötyögött. Szegénynek majdnem kiszakadt a nadrágja elöl.
-Jó, egy szót se szólj. Majd beszélünk!
-De…
-MAJD BESZÉLÜNK! –morcoskodott.
-Jól van, sziasztok. –mosolygott.
-Amber… -fordult oda felém.
-Mondjad szívem! –mosolyogtam.
-Eljössz ma velem vacsizni?
-Szívesen.
-Akkor jó ha kilencre érted megyek? Vagy előbb menjek?
-Teljesen megfelel a kilenc!
-Jaj, remek! Most mennem kell!
-Így? –mutattam a lényegre.
-Pár perc és elmúlik…




A próba egész jól sikerült, de mindennél jobban vágytam már az estére. Vacsizni megyünk, utána otthon pedig rávetem magam. Már nem bírok létezni a simogatásai nélkül, nem bírom ki, hogy ne csókoljon meg, ne érintsen meg olyan helyeken, ahol gyönyörű érzéseket vált ki belőlem és hogy ne érezzem őt magamban… vágytam rá, mindennél jobban. Ahogy végigmértem a testét elkezdtem fantáziálgatni. Biztos eszméletlen lehet az ágyban…

-Amber! Te nem is hallod amit mondok! –bökött oldalba Harry. A Starbucks teraszán ültünk és frappét iszogattunk. Én Zaynre bámultam mereven, ő pedig mosolyogva nézett emiatt engem.
-Ne haragudj, elméláztam egy kicsit.
-Tudom, hogy helyes vagyok. –mosolygott a sötét hajú cukiság.
-Az vagy, igen, nem bírtam betelni veled. –hajoltam át az asztal felett és egy csókot nyomtam a szájára.
-Jesszus mária szent lófasz! Ti meg mióta csináljátok ezt? –akard ki Harry.
-Mire gondolsz?
-Ti jártok?
-Hát ha Amber úgy akarja. –nézett rám aranyosan.
-Most ez egy felkérés?
-Akár. –mosolygott.
-Annak elég gyenge. –húztam el a számat.
-Khm khm.. Amberynn Janner. Lennél a barátnőm?
-Én lennék a legboldogabb a világon! –pusziltam meg.
-De édes, jajj mindjárt..
-Kussolj Styles vagy szájba csaplak!
-Mindjárt csapkodok én itt nektek!
-Mit akarsz te csapkodni?
-A fenekedhez a heréimet!
-Ez egy szexuális zaklatásnak simán elmenne! –háborodtam fel de közben nevettem.
-Jól van bébi, nem tehetek róla, hogy dögös vagy és beindítod a bioritmusom!
-Addig amíg le nem csavarom mint a villanykörtét! –morgott Zayn.
-Kicsim. –nevettem fel.



Hazamentem és neki álltam készülődni az első hivatalos randinkra. És a barátnőjeként… el sem hiszem, hogy ez mind velem történik. Pillangók repkednek a szívemben, annyira szerelmes vagyok…
Fogalmam sem volt, hogy mit aggassak magamra. Zayn azt mondta elegáns helyre visz, szóval valami dögös, de mégis visszafogottabb rucit akartam választani.
-Anyuci segíts nekem!
-Miben kicsim?
-Milyen ruhát vegyek fel? Elegáns helyre megyünk Zaynnel.
-Uh.. szerintem ne azt! –mutatott a kezemben lévő ruhára.
-Mi baj vele?
-Az, hogy mér a kocsiban megdug ha ebbe te belebújsz!
-Jobb mint az irodában, ott nem nyit ránk senki!
-Tessék?
-Öhh.. hát csak hogy jobb, nem?
-Istenem, de pocsékul hazudsz! Szóval megvolt az első etye-petye?
-Nem, csak majdnem. Már nagyon kivoltunk mindketten.
-Az mit jelent, hogy kivoltunk?
-Hát tudod… eléggé egy hullámhosszon voltunk.
-Állt neki mint a radar!
-Anyaaa!
-Jól van na, csak viccelek! –nevette el magát.