2. Nem teljesen egyedül...

Sziasztok, Hoztam még egy részt! :) A zenét szerintem hallgassátok meg, ha nem ismeritek, kilinkeltem. Az egyik legszebb szám amit hallottam :) Léleksimogató :) Ja és egyébként sokaknak ismerős lehet már Xfaktoros 1D videókból, ugyanis ezt a számot játszották be, mikor Simon továbbjuttatta a fiúkat! :) Na remélem jó lett ez a rész is, mármint hogy nektek elnyeri majd a tetszéseteket:) X 

Épp az ebédünket fogyasztottuk el drága urammal, mikor megrezzent a telefonom.
-Hm?
-Rezegtél!
-Igen? –kotorásztam a táskám zsebében a nyakig zsíros mancsaimmal. Eric csak elmosolyodott.
Kivettem az aprónak épp nem nevezhető pink Blackberry-met és láttam, hogy Zayn írt egy üzenetet.
„Holnap reggel 9, Xfaktor aréna. Zayn x”
-Reggel kilencre kell mennem.
-Hová? –nézett rám értetlenül Eric.
-Butuskám, hát az Xfaktorba!
-Ja… de olyan korán? Holnap vagyok itthon utoljára!
-Cicám, te neveztél be…
-Jó, nem is számonkérésnek szántam. –mosolyodott el kedvesen. –Csak sajnálom, mert megint elég kevés időt tudtunk eltölteni kettesben.
-Hát igen, én is bánom. De így alakult. –húztam el a számat, majd megsimogattam a kezét. Megcsókolt, majd az orromra is adott egy puszit. Annyira szeretem, mikor ezt csinálja. Azt hiszem nem lehetnék már ennél boldogabb! A karrierem felfelé ível, hála annak a fiúnak, akibe halálosan szerelmes vagyok. Boldog vagyok… nagyon nagyon boldog!



Másnap reggel…

-Sziasztok! –köszöntem mikor beléptem a fiúkhoz. Kiegészült a csapat úgy látszik, ugyanis 5 fiatal fiúval találtam szembe magam.
-Szia, a nevem Liam Payne, ő Louis Tomlinson, ő pedig Niall Horan. Azt hiszem a többiekhez már volt szerencséd.
-Igen, én Amberlynn Janner vagyok! –mosolyogtam, és sorban kezet nyújtottam a számomra új idegeneknek.
-Szóval hoztunk neked egy dalt, ami szerintem nagyon jól menne a hangszínedhez, bár azt választasz amit szeretnél, ez csak egy tanács lesz. (tudom, hogy nem így működik az Xfaktor, de most így fog! :D szerk. megj.)
-Én mindenben benne vagyok!
-Fiúk, egy pillanatra. –nyitott be valaki, akit nem ismertem. Egy magas vékony szemüveges hapsi.
-Valami baj van? –jött oda hozzám Zayn és aggódó pillantásokat vetett felém.
-Hát úgy is mondhatjuk.
-Akarsz beszélni róla?
-Hát csak annyi, hogy Eric turnéra megy ma délután. És mivel most itt vagyok az Xfaktorban, ezért nem tudok vele menni és nem látom őt legalább fél évig. Lehet, hogy még annál is tovább. Kicsit elkeseredtem. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Jaj, gyere ide! –ölelt a mellkasához, ami őszintén meglepett több okból is. 1: alig ismerjük egymást, vagyis inkább egyáltalán nem, annyi, hogy tudjuk egymásról, hogy kik vagyunk. 2: baromi jó illata volt. 3: tök jólesett a közelsége, viszont baromira zavarba jöttem tőle. Lényegében igazából helyes fiúnak tartom őt. Jól néz ki, az már egyszer biztos. Szerintem ő a leghelyesebb a bandából. Mondjuk valahogy mindig tetszettek a hozzá hasonló mediterrán típusú fiúk. Erre jó példa, hogy Eric a barátom. Ő is ilyen Zayn stílusú fiú. Sötét haj, szép barna szemekkel. Szóval igencsak zavarban éreztem magam.
-Srácok-lányok, gyertek, kimegyünk a teraszra. Iszunk valamit, aztán felőlem halálra ölelgethetitek egymást! Itt meg kell, hogy szereljenek valamit!
-Megyünk. –mosolyodott el Zayn, majd elindultunk.
-Minden rendben? –fürkészte a tekintetem. –Ha valami nem oké, nyugodtan szólj, szívesen meghallgatlak, hátha tudok segíteni. –mosolyodott el kedvesen.
-Köszönöm szépen, aranyos vagy! –karoltam át a derekát és hozzá bújtam.
-Fel  a fejjel, ennél már csak jobb lehet! –ekkor megáll, mintha földbe gyökerezett volna a lába. –Tudod mit, van egy ötletem.
-Mégpedig?
-Menj most haza, majd bejövünk holnap a meghallgatásodra. –mosolyodott el.
-Mi?
-Menj haza és töltsd a mai napot a barátoddal.
-Nem, szó sem lehet róla. Nem akarok sírni meg ilyenek. Nem tudok búcsúzkodni, jobb, hogy itt vagyok, legalább elterelődik a figyelmem róla. Meg hát izgulhatok is, hogy engem visztek e az élő show-ba.
-Nagyon remélem. –hajolt oda a fülemhez és suttogva mondta. Aztán kiment a teraszra, én meg csak ott álltam mint egy hülye.

**

-Szóval? –ültek előttem mind az öten, én pedig remegő kezekkel szorítottam a mikrofonomat.

(Keane -Somewhere Only We Know)
-I walked across an empty land
I knew the pathway like the back of my hand
I felt the earth beneath my feet
Sat by the river, and I made me complete…
Oh simple thing, where have you gone?
I’m getting old and I need something to rely on
So tell me when, you’re gonna let me in
I’m getting tired and I need somewhere to begin
I came across a fallen tree
I felt the branches of it looking at me
Is this the place, we used to love?
Is this the place that I’ve been dreaming of?
Oh simple thing, where have you gone?
I’m getting old and I need something to rely on
So tell me when, you’re gonna let me in
I’m getting tired and I need somewhere to begin 
 –és végre kiengedhettem a hangomat.. -And if you have a minute, why don’t we go.. talk about it somewhere only we know? This could be the end of everything so why don’t we go, somewhere only we know..?

-Azta… -dörzsölte a karját Zayn. –Ezt nézd! –állt fel és odajött hozzám. -Ezt nézd! Libabőrös lettem! –mosolygott.
-Fantasztikus volt Amber…
-Köszönjük. -nézett rám mereven az a kicsit hosszabb hajú hatalmas kék szemeivel. Azt hiszem Louis. Lehet, hogy neki nem tetszett? Egy kicsit megijedtem. Aztán visszatopogtam az öltözőbe a halálos ítéletemre felkészülve, ugyanis tuti, hogy nem engem fognak beválasztani az élő showba. Nem is értem mit keresek itt, egyáltalán nem volt jó, ahogy elénekeltem ezt a dalt, pedig annyira gyönyörű szám...
-Kopp kopp! -dugta be a fejét Zayn.
-Neked nem a meghallgatáson kellene lenned?
-Igazság szerint de, csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van e.
-Miért érdekel téged ennyire, hogy hogy vagyok? Te nem a barátom vagy. Csak a "főnököm"...
-De szeretnék veled jóba lenni, vagy baj? Mert sajnálnám, ha ez egyoldalú lenne. Csak barátkozni szeretnék, ne aggódj. Nekem is van barátnőm.
-Félre ne érts, semmi ilyesmire nem gondoltam. -mosolyodtam el halványan. -Csak... -sóhajtottam egy nagyot. -Tudod nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen kedvesek legyenek velem az emberek. Mindennek ára van az életben.
-Igen, a figyelmemnek is! -mosolyodott el és közelebb lépett. -De csak ha nem zavar!
-Mégpedig?
-Hát szeretném, ha barátok lehetnénk. -mosolygott még mindig.
-Én is örülnék neki. -viszonoztam a mosolyt.
-Történjen itt akármi, mi attól még lehetünk jóban, nem?
-Igazad van! -mosolyogtam.
-Bocsi, de most tényleg vissza kell mennem. De utána beszélünk, rendben?
-Igen, persze menj csak! Mindenképp!


Zayn szemszöge:

-Szóval lányok. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy... -Nialll.
-Mindannyian szuper hanggal vagytok megáldva, és talán egyszer az életben nagy sikert értek majd el, ha tovább lendültök a selejtezőkön. -Liam.
-De... sajnos az nem most lesz. -néztem rájuk komoly arccal. -Nem vihetünk tovább titeket. Sajnáljuk.
A lányok sírva elmentek. Aztán be kellett hívnunk Ambert. Remegett szegény mint a nyárfalevél, pedig ha tudta volna, hogy mit akarunk mondani neki...

-Szóval, kedves Amberlynn Janner. Nem szeretnénk köntörfalazni. Remekül énekelsz, téged viszünk tovább az élő showba!
-Tessék? -csillantak fel szépséges tengerkék szemei és az ájulás határait súrolta.
-Köszönöm! -sikkantott fel, majd iderohant hozzánk, mi pedig csoportosan megölelgettük őt. Louis is felengedett, és elmagyarázta neki, hogy a fapofa csak arra volt jó, hogy kicsit se bízza el magát a hölgy.
Mindenesetre jó volt őt ilyen boldognak látni. És még jobb volt a tudat, hogy mi tettük őt ilyen boldoggá.


Amber szemszöge:

Miután a fiúk elmondták, hogy engem válogattak be haza szerettem volna menni, hátha elcsípem még Ericet. Aztán ránéztem az órára és észrevettem, hogy esélyem sincs már erre. Zayn felajánlotta, hogy haza visz. Elfogadtam, addig sem érzem magam olyan piszkosul egyedül.
Megállt a ház előtt, aztán megbeszéltük, hogy holnap összefutunk egy kicsit beszélgetni. Szimpatikus fiú, az úton azt mondta nekem, hogy nem fog magamra hagyni. Úgy látszik ezt tényleg komolyan is gondolja. Kedves és figyelmes, pont egy ilyen emberre van szükségem most a legjobban.
Elköszöntem tőle és felsiettem a lakásba. Ahogy beléptem a könnyeim szinte azonnal megindultak. Levettem a vállfáról Eric ingét, ami a szekrény fogantyújára volt felakasztva. Beborultam az ágyba, és az inget szagolgatva sírtam álomba magam...