11. A félreértés

Sziasztok, meghoztam az új részt! :) Ez nem lett túl vidám, de azt hiszem nem fogtok sírni :D Puszi X 

 -Hogy kerülsz ide szépségem? –mosolygott, miközben már a nappaliban ültünk a kanapén.

-Muszáj volt eljönnöm. Nem vártam anyut és örültem is neki, hogy meglátogatott, de nem mondok le rólad még az ő kedvéért sem, és elterveztük, hogy együtt alszunk. –mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára.
-Ez igaz, én is szívesebben aludnék veled, mint egyedül. –puszilta meg a nyakam. Ekkor meghallottam az ajtó nyitódását. Felnéztem Zaynre, akinek ki voltak kerekedve a szemei. Odapillantottam az ajtó irányába és a hidrogénszőke exbarátnőjét véltem felfedezni.
-Hogy én milyen hülye és naiv picsa vagyok…
-Perrie… hát te?
-Én is ezt kérdezem magamtól… de akkor biztos te vagy az a lotyó, aki miatt ez az egész történik. -kacarászott vérfagyasztóan.
-Én.. csak…
-Te csak mi? –lépett közelebb széles vigyorral az arcán. –Remélem el tudsz számolni a lelkiismereteddel, hogy egy fél éves kapcsolatot tettél tönkre a kerek popóddal. Egy szexuális vágyra cserélt le engem… mást nem lát benned kicsim, maximum pár orgazmust. A hozzád hasonlók csak arra valók. Lerí, hogy olcsó vagy.
Zaynre néztem, aki összeszorított szemekkel, lehajtott fejjel állt mellettem. Sóhajtott egy nagyot.
-Befejezted? –nézett fel a szőkeségre.
-Lényegében mindent elmondtam a kis ribancnak, úgyhogy azt hiszem igen. Lekophatnál. –vigyorgott rám.
-Tessék?
-Jól hallottad majomfejű. Szeretnék beszélni a barátommal.
-A.. middel? Tudtommal már nem vagyunk együtt.
-Amber…
-Mondjad!
-Egy kicsit magunkra hagynál Perrievel?
-Ezt nem hiszem el, hogy kidobsz!
-Nem doblak ki, csak pár percre szeretnék kettesben maradni vele, ameddig megbeszélünk pár dolgot.
-Oké, beszélgessetek csak. –kaptam magamra a kabátomat és az ajtó felé vágtattam. Ő jött utánam.
-Ugye most nem sértődtél meg? Amber! –futott utánam és elkapta a karom.
-Mi? Én? Ugyan! Beszélgessetek annyit, amennyit csak akartok, én csak egy zavaró tényező vagyok a tökéletes kis kapcsolatotokban. És én tettem tönkre… -nevettem fel keservesen. –Azt hiszem megfosztottad pár részlettől drága Perriet!
-Nem, nem fosztottam meg semmitől, csak még nem volt alkalmunk beszélni.
-Az istenért Malik kiből akarsz hülyét csinálni? Magadból, vagy belőlem? Mindketten, bocs, mindhárman tisztában vagyunk vele, hogy őt szereted és nem engem. Maximum arra lennék jó, amit ő levázolt. Egy pár dugásra…
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. –fogta meg a kezem, de ellöktem a kezeit magamtól.
-Jól van, szerintem hagyjuk annyiban ezt a dolgot!
-Milyen dolgot? –nézett rám kétségbe esett szemekkel.
-Ezt az egész nevetséges dolgot, amit még csak kapcsolatnak se lehet nevezni. Látod, ezért nem érte meg kirúgatni magad. Egy ilyen hálátlan kis lotyóért akinek csak a testébe vagy szerelmes. –gyűltek könnyek a szemembe, de olyan keményen és határozottan beszéltem vele, hogy nem illett volna bele elejteni pár idétlen könnycseppet. Megfogta a kezem és maga felé fordított. Elég béna látvány volt, hogy egy szál boxerben itt szerelmi drámázunk, de nem nagyon érdekelt. Ordítani tudtam volna abban a pillanatban.
-Idiótán viselkedsz és nem is hagyod, hogy elmagyarázzam!
-Mit akarsz ezen elmagyarázni? EZEN! Nyilvánvaló, hogy igaza volt. Őt szereted és nem engem! Szóval felesleges ezen őrlődni… Hagyjuk, én most hazamegyek…
-Most komolyan? Azt hittem meg tudjuk ezt beszélni normálisan és maradsz…
-Persze, Perrievel kettesben nem? –dobtam oda egy kínvigyort, majd sarkon fordultam és visszavágtam hozzá egy gyors jóéjt-et.

Eleredt az eső… nem azért kezdtem el futni, hogy ne ázzak el, hanem mert jólesett. Olyan érzés volt, mintha kirohanhatnék a világból. Az eső egyáltalán nem érdekelt. Nem is ültem taxiba, hanem gyalog tettem meg a távot. Aztán mikor a panel elé értem elkezdtem előkeresni a kulcsomat. A táskámból háromszori próbálkozásra sem sikerült kivennem, mert mindig bele akadt valamibe. Eddig a pontig bírtam. Hatalmasat sikítva csaptam erőből a földhöz a közepes méretű táskát. Lerogytam a földre és elkezdtem zokogni. Nem is értem miért voltam ennyire naiv és idióta, hogy ilyen illúzióba ringassam magam. Egy ilyen fiú + én = boldogság? Ugyan… a szerelemben nincs matematika… de ha mégis lenne a mi képletünk körülbelül úgy nézne ki, hogy Szerelem – Zayn Malik = én… bonyolult az élet, és annyira igazságtalan…
Teljesen sáros lettem és bőrig áztam. Erőtlenül tántorogtam fel a lépcsőn, ami a lakásomhoz vezetett, pedig máskor mindig fitten felszaladok. A könnyeim párhuzamosan folytak a hajamból csöpögő esővízzel. Bezuhantam a lakás ajtaján, amivel sikeresen felébresztettem anyut.
-Jézus Mária szent József Amberlynn Janner te meg hol voltál ilyenkor? Hiszen bőrig vagy ázva!
-Anya.. –már megint zokogni kezdtem. Átölelt és a hátam simogatta.
-Gyere gyorsan! –húzott be a fürdőbe. Megengedte a kádcsapot, és közben segített levetkőzni. Gyorsan beültem a kádba. Éreztem, ahogy a sejtjeimet átjárja a kellemes forróság. Már nem is remegtem…
-Ne sírj már, hanem mesélj, hogy mi történt!
-É…én –szipogtam. –Elmentem Z…Zaynhez…
-És? Nem volt otthon? Vagy mi történt?
-De… csak beállított az exe, ő meg szinte kidobott a lakásból, mert beszélgetni akart vele.
-Hát ez nem szép… és?
-Mondta a csaj, hogy csak a testemet szereti… persze sokkal csúnyábban fogalmazta meg. Annyira rosszul esett és még csak annyit se … még csak annyit se mondott, hogy nem is így látja. –hajtottam le a fejem. –De anyu én beleszerettem… -sírtam el magam megint.
-Egyelek meg. –simogatta mg az arcom mosolyogva.
-Szárítsd fel a könnyeidet, minden megoldódik, hidd el!
-És ha nem? Anyu én belehalok, ha elveszítem őt!
-Így magával ragadott bambi szemű barátunk? –mosolyodott el, mire nekem is mosoly húzódott az arcomra.
-Nagyon. –töröltem le a könnyeimet. –Mióta jelentkeztem az Xfaktorba nem maradt egy barátom sem. Csak rá és Harryre számítottam. De inkább rá. Rengeteget lógtunk együtt és eleinte is tetszett ugyan, de aztán szépen lassan kezdtem őt megkedvelni. Aztán ez lett az eredménye…


Semmi kedvem nem volt ma elmenni az Xfaktor stúdiójába. Találkozni azzal a nyomott Eric-kel, meg úgy alapból sem.
Betipegtem a folyosóra, és a cipőm kopogása visszhangzott az egész teremben.
-Hello John, hogy van ma reggel?
-Üdvözlöm Ms. Janner remekül. Ön?
-Bárcsak én is elmondhatnám magamról ugyan ezt. Pocsék éjszakám volt.
-Valami baj van, kisasszonyka?
-Szívügyek.
-Mr. Malik?
-Ki más… -sóhajtottam egy nagyot.
-Khm..
-Jesszusom. –elfúló hangon sikkantottam fel, de hátra se mertem nézni.
-Üdv Mr. Spancer, hogy van? Amber…
-Szervusz. –motyogtam az orrom alatt. –Majd beszélünk uram. –mosolyogtam és elvágtattam onnan. Ez rettentő ciki volt…
Beszaladtam az öltözőbe és magamra csuktam az ajtót. Aztán pár perc múlva kopogás nélkül nyílt ki…
-Mégis mit keresel itt? És ha épp öltözöm?
-Láttalak már anyaszült meztelenül is. –vágott komor arcot. –Beszélhetünk, vagy még mindig duzzogsz?
-Nincs miről beszélnünk, egyáltalán azt se értem, hogy hogy kerülsz te ide!
-Miattad jöttem le, úgyhogy kérlek méltóztass pár perc figyelmet rámszánni!
-Nyögd ki mit akarsz, aztán álmodozz tovább milyen lehet megdugni engem…
-Befejezted?
-Miért, nem így van? Nekem teljesen logikusnak tűnik Perrie állítása…
-Igen? És ezt mégis miből szűrted le? Abból, hogy elvittelek állatkertbe, abból, hogy kishíján összeverekedtem az exeddel, abból, hogy veled aludtam állandóan, vagy abból, hogy érted feladtam a munkámat ami röpke másfél milliót hozott volna a konyhára? Melyik igazolja Perrie állítását?
Egy pillanatra megszólalni sem voltam képes, annyira lesokkolt, amit mondott. Csak pislogtam rá idétlenül.
-Nem is gondolkodsz, csak dobálózol a szavakkal… az meg se fordult a fejedben, hogy ha Perriet szeretném akkor le se szartam volna, hogyha kiesel az Xfaktorból amiért én maradok?
-Öhm… én… akkor is! Legalább megvédhettél volna!
-Annyira sajnálom, hogy nem voltál ott, miközben vele beszéltem… na jó, mindegy… azt hiszem még mindig nem lehet veled tárgyalni. –csapta rám az ajtót.
-Halkabban is lehet legközelebb!
-Kopp kopp! –jött be Harry.
-Jaj Harry szia! Úgy látom te mindig bevállalod ezt a villámhárító szerepet. –nevettem fel keservesen.
-Csak azért jöttem be, mert láttam, hogy nagyon feldúlt lett… és hogy elmondjam, hogy hülye vagy!
-Mi? Mert?
-Hát nála aludtam tegnap este, mert késő lett volna, hogy hazamenjek és ugye korán kellett kelnünk. Arra ébredtem fel, hogy Perrievel üvöltözik a nappaliban, hogy válogassa meg a szavait, mert szeret téged. Nem is értettem hogy kerültél szóba. Aztán mindent elmesélt…


*Harry szemszöge...

Félálomban baktattam le a lépcsőn, hogy megnézzem, mégis mi folyik idelent. Ég a ház, vagy mi? Mikor a lépcsőhöz értem megláttam, hogy Perrie és Zayn üvöltöznek egymással. Leginkább Zayn..
-Semmi jogod nem volt ahhoz, hogy ilyen modortalan és gusztustalan dolgokat vágj a fejéhez, csupán azért, mert féltékeny vagy rá! Neked se esik jól, mikor a rajongók ócsárolnak!
-Az teljesen más helyzet!
-Miért is? Mert azok ők, ez meg te vagy?!
-Jó szerintem hagyjuk. Majd beszélünk ha lehiggadtál. –csapta be az ajtót távozáskor.
-Zayn. Itt meg mi folyik?
-Csak itt volt Amber. Aztán megjelent Perrie és sértegette. Amberrel jól összevesztem. Lehordott minden szemétnek aki csak megdugni akarja. De ez nem igaz. Tisztára odavagyok érte, csak azt se hagyta, hogy elmagyarázzam ezt neki…
-Figyelj, szerintem beszélned kellene vele, és… *


-Ezt nem hiszem el, Harry! –kerekedtek ki a szemeim.
-Pedig szóról szóra így történt, miért állna érdekemben, hogy hazudjak neked?!
-Most azonnal megkeresem!
-Hajrá! –mosolyodott el én pedig kirohantam a recepcióra.
-Mr. Spancer Zayn elment már?
-Azt mondta kiugrik a boltba ennivalóért aztán visszajön és hogy ha bárki kérdezi, ő ma nincs bent. De még nem érkezett vissza.
-Iroda?
-Azt hiszem.
-Köszönöm! –futottam fel az említett helységbe.
Becsuktam magam mögött az ajtót és a reluxát leengedtem. Nem lát be senki. Fogtam pár lapot és felmázoltam rájuk, hogy szeretlek. Feltűztem a parafatáblára, amire a fontos dolgokat írják fel, nehogy elfelejtődjenek.
Épp ki akartam menni, mikor Zaynbe ütköztem az ajtóban.
-Hát te? –lepődött meg. Hátrébb léptem, ő pedig bejött az irodába és egyből észrevette a remekművemet. Elmosolyodott és kedvesen rám nézett.
-Nincs többé durci? –válasz helyett megcsókoltam.