6. Nem várt meglepetés

Aloha! :D Új rész:) Jó olvasást:)

Az ágyon feküdtünk mindketten nyakig betakarózva. Én a bal oldalamon, ő pedig szorosan mögöttem, a jól ismert kifli pózban. Olyan megnyugtató volt, már egy hónapja egyedül alszom, most viszont végre van társaságom és nem is akárki…
Mondanom sem kell, hogy nem igazán jött álom a szemünkre. Ezért kitaláltuk, hogy barkóbázunk.
Éppen én voltam soron.
-Élőlény?
-Nem. –mosolyogtam. Ha tudná mire gondoltam…
-Tárgy?
-Nemnem!
-Gondolati dolog?
-Igen.
-Sokan csinálják?
-Igen, elég sokan, de honnan veszed, hogy cselekvés?!
-Nem tudom, csak gondoltam. –ujjait összekulcsolta enyéimmel, és adott egy puszit az arcomra, majd felemelte a kezét és nézte, ahogy a tökéletesen összeillő ujjaink egymáson pihennek. Annyira szerettem volna megcsókolni, hogy szinte már fájt…
-Szóval… gondolati dolog, ami cselekvés és sokan csinálják…
-Igen. –mosolyogtam.
-Hm.. ha most Niall lennék arra gondolnék, hogy evés, ha Lou lennék akkor galambkergetés jutna eszembe, ha Harry akkor a szex, ha Liam, akkor pedig.. fogalmam sincs mi jutna eszembe ha Liam lennék. –nevetett fel.
-És Zayn fejével mire gondolnál?
-Hm.. egy jó vastagra megtöltött cigire…
-Bazzzzz… -nevettem fel. –Hát nem teljesen erre gondoltam.
-Jó, szabad a gazda, fogalmam sincs, ez annyi minden lehet.
-Nem is biztos, hogy szeretném elmondani. Olyan lányos.
-Menstruáció?
-Ne már, hülye!
-Maszti…
-Nem, ez fiús, már bocsi. Egy lány elsőre tuti nem erre gondolna!
-Hát akkor?
-Én egy szép dologra gondoltam… -pirultam el picit.
-Mire? –mosolygott.
-A csókra.
-A csókra? Miért pont arra?
-Nem tudom igazából. Talán azért, mert most ehhez lenne kedvem… -éreztem, hogy fülig elvörösödöm.
-Én megcsókolhatlak ha ezen múlik a boldogságod. –mosolyodott el. Komoly és sokat sejtető szemekkel néztem rá. Nem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett, és ő is elkomolyodott. Az ablakkal szemben feküdt, és ahogy az utca fényei megvilágították arcát, szemei úgy csillogtak, hogy beleremegtem. Alig pár milliméterre voltam tőle. A nyakam kb. már úgy beállt, hogy daruval sem fogja kimozdítani ebből a helyzetből senki, és igazából eszembe se jutott, hogy szembe kellene fordulnom vele. Csak nyomtam egy gyors puszit az arcára, pár centire a szája mellé, majd visszafordultam, és a még mindig összekulcsolt kezeinket az „ölembe fektettem”
Majdnem megcsókolt! Majdnem! Éreztem, hogy az ő szíve is ugyan olyan gyorsan vert, mint az enyém… és MAJDNEM MEGTETTE! Annyira boldog és annyira hülye vagyok. Miért nem hagytam neki? Komolyan, ha a hülyeség fájna… Illetve, ha jobban belegondolok fáj is… mert most kínszenvedek itt, amiért nem csókolhattam meg őt.


-Ambeeeeer! –jött be fülig érő szájjal Zayn. Legalábbis a hangjából ítélve erre következtettem.
-Öööööööööööö…
-Ez bájos volt. –nevetett fel, és hallottam, hogy valamit letesz az éjjeli szekrényemre.
-Haragban vagytok Eric-kel?
-Mi? –emeltem fel kómásan a fejem.
-Hát, csak hogy le van fordítva…
-Hagyjuk Ericet! Felém se néz mióta elment!
-Ahogy gondolod. –rántotta meg a vállát. Most tűnt csak fel, hogy mennyire cuki volt…haja most nem volt belőve, hanem össze vissza ágaskodott, egy kötött pulcsit viselt és a melegítő nadrágja hanyagul lógott rajta. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Leült mellém és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jóreggelt!
-Neked is. –mosolyogtam.
-Hoztam kaját, mert nem találtam itthon semmit se, amiből tudtam volna neked reggelit csinálni. És azért egy szavad se lehet! Gondoskodó vagyok!
-Igen, roppantul! –mosolyogtam, majd szemügyre vettem a fincsiségeket, amiket hozott.
-Csokis croisant. Nyami… -vettem el egyet és elkezdtem szabályosan zabálni. Nagyon éhes voltam. Ő valamit bögréből szürcsölgetett egy kanállal.
-Az mi? –csillantak fel a szemeim.
-Hát ilyen kínai 1 perces. –nevetett fel. –Csak gondoltam te nem levessel akarod indítani a napot. Vagy … -meg se várva a válaszát kivettem a kezemből.
-Oké. –nevetett. –De akkor az enyém a croisant-od! –vette ki a kezemből a félig megrágott sütit.
-Megállapodhatunk. –mosolyogtam.
-Velem biztos, egyébként, másodállásban kőkemény üzletember vagyok. Még cégem is van.
-Igen látom, olyan komoly fejed van! –simogattam meg az arcát. Elmosolyodott. –Neve is van?
-Minek?
-Hát a cégednek!
-Persze!
-Mi?
-Eddmegalevest mert kihűl KFT. –nevetett fel, mire én is elkezdtem nyihogni. Nem kellett volna, mert majdnem félrenyeltem.
-Na, meg ne fulladj itt nekem!
-Ne röhögj ki, jó?
-Miért ne?
-Mert nem vicces! –duzzogtam és a croisant maradékát néztem, ami még ott figyelt a kezében.
-Az finom?
-Mi? –nézett le a sütire.
-Nem jutottam el a csokis részig! –mondtam mint egy kisóvodás.
-Megetethetlek? –csillantak fel a szemei.
-Ez az én mániám! Ericet is mindig tömtem, mint a libákat. –nevettem fel. –Na hajrá! –nyitottam ki a számat, mire ő brümmögve elindította. Tisztára úgy éreztem magam mint az óviban, fel is kellett nevetnem. Beleharaptam egyet. Nagyon finom volt..
Aztán a következő kanyarnál eszembe jutott valami csúnyaság. Ahogy egyre közelebb ért a keze..
-Várj! –fogtam meg a csuklóját, és kivettem a kezéből a sütit. Egy hirtelen mozdulattal a képébe nyomtam.
-Óóóó, hogy… Amberlynn Janner!  -sikítottam a nevetéstől, ahogy végignéztem azon a tökéletes arcán. Tiszta csokis lett.
-Na megállj csak!
-Áááá! –kezdtem el rohanni előle, már amennyire ebben az aprócska lakásban ez lehetséges volt. Hagy ne mondjam, elég hamar utolért…
-Na gyere csak ide! –ölelt át hátulról, és elkezdett csikizni.
-Összemaszatolsz! –nevettem. –Fejezd be mert… megfu… megfulladok! Rettenetesen csikis vagyok!
-Gondoltál volna előbb erre! –rántott le magával az ágyra, és ott is csikizett.
-Neee! Fejezd be! –már sírtam a nevetéstől. –Leszedem, csak fejezd.. be!
-Na így tetszik az ötlet. Nézd meg, hogy nézek ki! –mutatott a fejére, mire nekem fel kellett nevetnem. Megfogtam egy szalvétát, ami a tálcán volt a sütik mellett és elkezdtem letörölgetni a krémet a fejéről.
-Úgy érzem magam, mint az óvodások.
-Nem tetszik a módszer? –haraptam finoman az alsó ajkamba.
-Nem nagyon.. –nézett rám sejtelmesen. Nem tudom, hogy honnan gyűjtöttem ennyi bátorságot hirtelen, de közelebb hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, majd elkezdtem lepuszilgatni róla a csokit. Nem sok dolgom volt vele, mert már a szalvétával nagyjából leszedtem, de már csak azért megérte, hogy hozzáérhetek…
Pár puszit nyomtam a fejére, majd két tenyere közé fogta az arcomat. Egy kicsit meglepődtem. Na jó… inkább nagyon. Egyre közelítettünk egymáshoz. Istenem, megcsókol… igen, igen…
-Hahóóóóó! –nem… nem csókol meg… de ez most… mi van?
-E... Eric? –pattantak ki a szemeim hirtelen. A fenébe… már majdnem… már láttam a hajlandóságot Zaynben. Sóhajtott egy nagyot és megtörölte a fejét a szalvétával.
-Szia…sztok. –lepődött meg egy kicsit, ahogy meglátta Zaynt.
-Szia. –vágtam oda közömbösen, egyszerre Zaynnel.
-Azt hiszem én most… megyek. –mutatott az ajtó felé Zayn.
-Nem, Zayn, kérlek maradj! Eric fog elmenni. –mosolyogtam rá kegyetlen vigyorral a svéd fiúra.
-Micsoda? –kerekedtek ki a szemei.
-Nem akarsz valamit elmondani nekem, kedves?
-Basszus…. te tudsz róla? –nézett nagy szemekkel, bűnbánó arccal.
-Igen, és szeretném tőled hallani! –fogalmam sincs, hogy miről kellene tudnom, de már érdekel… Kíváncsi vagyok mit akar bevallani..
-Én nem így akartam…
-Szerintem én tényleg megyek…
-Kérlek… -néztem rá könyörgő pillantásokkal, majd közelebb léptem hozzá. –Ne hagyj magamra, kérlek… -suttogtam.
-Jó, de akkor kimegyek a konyhába, vagy valami, jó? –mosolyodott el. –Nem akarok hallgatózni.
-Jól van és köszönöm. –mosolyodtam el.
-Szóval? –fordultam vissza Erichez.
-Mit keres ez itt?
-Egy: először is „ennek” van neve is. Kettő: barátok vagyunk „ezzel”, harmadszor pedig most nem ez a téma. Várom a magyarázatot.
-Én nem akartam kikezdeni Melodyval, sajnálom.
-Mi? –könnyek gyűltek a szemeimbe. Nem hittem el azt, amit mond…
-Hát… nem akartalak megcsalni, mert szeretlek. Csak annyira határozott volt, és… -odaléptem és lekevertem neki egy pofont.
-Tűnj innen. –morogtam, miközben rá sem néztem. –Látni sem akarlak te aljas szemétláda!
-Amber, kérlek… hagy magyarázzam el!
-Magyarázd annak, akit érdekel! –löktem ki őt az ajtón és utána hajítottam a bőröndjét. Sírva rogytam össze az ajtó mögött.
-Amber… -jött oda hozzám Zayn, és leült mellém.
-Annyira rohadék! Hogy lehet ilyen szemét valaki? –néztem fel rá könny áztatta tekintettel.
-Mindenki elhagyott, aki valaha szeretett! Még ő is! Miért nem tud senki sem megbecsülni?
-Én itt leszek veled örökké! Sohasem hagylak el, jó? Eric meg egy idióta, ha nem értékeli, hogy egy ilyen barátnője van!  Meg sem érdemelt! Na… ne sírj! Nem éri meg! –húzta a mellkasára a fejem és a hajamat simogatta. Szorosan hozzábújtam és szép lassan fel is szárítottam a könnyeimet. Felnéztem rá és elmosolyodtam.
-Köszönöm!
-Mit? –mosolyodott el ő is.
-Hogy nem hagytál magamra. –nyomtam egy puszit az arcára.
-Gyere! –állt fel és engem is felhúzott. –Van egy jó ötletem, elmegyünk ma valahová!
-Hová? –néztem rá kérdően.
-Csak te meg én… és az… állatkert?! Menjünk el az állatkertbe!
-Miért pont oda?
-Nem tudom. Ilyen mackónadrágos napot tartunk. Semmi smink, semmi belőtt séró, semmi jó ruha. Csak így trógerbe… na? –mosolygott és a kezét nyújtotta.
-Tetszik az ötlet! –mosolyodtam el és megfogtam a kezét.